Robert Johnson a blues egyik legeredetibb egyénisége, aki rövidre szabott élete során - mindössze 27 év jutott neki - nagyon kevés, de annál maradandóbb dalával a műfaj vitathatatlanul legnagyobb egyéniségévé vált, útravalót adott a hagyományos és az elektromos blues jó néhány művelője számára. Hatvanöt évvel ezelőtt máig pontosan nem tisztázott körülmények között halt meg.

Robert Johnson születésének időpontját hosszú kutatások eredményeként sikerült megállapítani: 1911. május 8-án a Mississippi állambeli Hazlehurstben jött világra egy meglehetősen zűrös előéletű családban, ahol a szülők mezőgazdasági munkából tartották el sok gyermeküket. Robert akaratos gyermek volt és korán kihúzta magát a mezei munka alól és szívesebben hallgatta a század első felének ismert blueszenészeit, Charley Pattont, Willie Brownt, Son House-t és ő maga is játszotta dalaikat. Mint Robert Oliver nemrégiben magyarul is megjelent bluestörténetében írja, Robert Johnson fiatalon egyszer csak hónapokra eltűnt otthonról és mire előkerült, már kitűnően gitározott.
Tizenéves volt, amikor ő maga is útnak indult és a Mississippi deltavidékét járva különböző szórakozóhelyeken énekelt és gitározott, stílusa egyéni, erőteljes volt már életének ebben a korai szakaszában is. Csakhamar eljutott a fekete zene fellegvárainak tartott St. Louisba, Detroitba és Chicagóba is.
Robert Johnson nemcsak a zenével, hanem szerencsejátékokkal és nőkkel is múlatta az időt. Nőcsábásznak különösen nagy hírű volt, előszeretettel legyeskedett "foglalt" lányok és asszonyok körül. Nem véletlen, hogy fennmaradt 29 dalából húsz a szerelemről, e húsznak a fele pedig hűtlen asszonyokról szól. Az 1938. augusztus 16-án bekövetkezett halálára többféleképpen emlékeznek. Nőügyre vezetik vissza halálát is: egyesek szerint egy féltékeny férj leszúrta, mások - és ők vannak többségben - úgy tudják, hogy megmérgezték, egy kocsmában mérget tettek whiskyjébe.
Miközben fellépett a híresebbik Sonny Boy Williamsonnal, Howlin' Wolffal, Elmore Jamesszel és másokkal, 1936-ban és 1937-ben 78-as fordulatszámú lemezre vette műfajtörténeti jelentőségi 29 dalát. egyesek szerint harmincat, de egyet közülük azóta sem találtak meg.
A halála után megjelent két nagylemezét King of Delta Blues címmel jelentették meg. Dalai - a Cross Road Blues, a Traveling Riverside Blues, a Walking Blues, a Dust My Broom, a Hellhound on My Trail, a Rambling on My Mind, a Come on in My Kitchen , a Love in Vain, a Terraplane Blues és a Sweet Home Chicago - rendszeresen szerepelnek fekete és fehér zenészek műsorán. A feldolgozók közül kiemelhetjük John Lee Hookert Howlin' Wolfot, Muddy Waterst, Luther Allisont, Alexis Kornert, Eric Claptont, John Mayallt, az együttesek közül a Canned Heatet a Doorst, a Fleetwood Macet, a Rolling Stonest, a Spencer Davis Groupot - és a névsor korántsem teljes.
A delta blues királyáról máig is sok történet, legenda kering, ami azonban a legfontosabb a fennmaradt szűk harminc dal. Robert Johnsonra mint a delta blues és a múlt század első felének városi blues művelőjére és ötvözőjére emlékezünk.
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.