Egy évvel Woodstock után, néhány nappal Jimi Hendrix halála előtt, 1970. szeptember 3-án Alan (Al) Wilson, a Canned Heat énekes-gitárosa és szájharmonikása is meghalt. A drog vitte el, halálával megroppant a rockot és bluest kitűnően ötvöző banda gerince.

A művészkörökben Vak Bagolyként (Blind Owl) emlegetett Wilson 1943-ban született Bostonban. A magába forduló, vastag szemüveget viselő fickó (innen a beceneve is) nem tűnt rock-, vagy blueszenésznek. A Canned Heat előtti években zeneszerzést és karmesteri ismeretek tanult a bostoni egyetemen. A hatvanas évek közepén találkozott először Robert (Bob) Hite-tal, a Medvével, akinek életét a blues töltötte ki, tízezrekre tehető lemezgyűjtemény boldog tulajdonosa volt, így kézenfekvő, hogy már fiatalon lemezüzletet nyitott. Majdnem egyidősek voltak, az éneklés mellett közös hangszerük volt a szájharmonika - zenekarról álmodoztak.
Az álomból valóság lett - 1965-ben megalakult a Canned Heat. A University of California volt a bemutatkozó koncert színhelye és a Liberty lemeztársaság kezdett foglalkozni velük. Első albumuk blues klasszikusokkal (Dust My Broom, Rollin' and Tumblin' és hasonlók) 1967-ben jelent meg, ugyanabban az évben eljutottak a Monterey popfesztiválra. Ezt követően mindenütt szívesen látott vendégek voltak. Az első lemez kiadása után csatlakozott hozzájuk Adolfo Fito de la Parra dobos, aki a ma is működő banda egyedüli "korhű" tagja.
Következő lemezük, a Boogie With the Canned Heat 1968-ban jelent meg, rajta egyik standardjukkal, az On The Road Againnel, amely Vak Bagoly jellegzetes előadásában Woodstock emlékezetes sikere volt, akárcsak az 1969-es Living Blues című lemezen hallható Going Up To The Country (az ősrégi blueshoz Wilson írt új szöveget és korszerűsítette.) Jellegzetes "Wilson-termék" a Time Was, a Hallelujah című 1969-es album dala.
A Future Blues című albumuk ugyanabban az évben jelent meg, borítóján a Vak Bagoly néhány keresetlen mondatával, amellyel a környezet védelmére mozgósította embertársait. Persze ez a lemez nem ettől lett óriási siker óceánon innen és túl. Wilson még részt vett a John Lee Hookerrel készült Hooker 'n' Heat című lemez felvételein (néhány dalban hallható szájharmonikája és zongorázott is), de az album 1971-es megjelenését már nem érte meg. Közreműködött Hooker több más lemezén is. Son House-zal is dolgozott együtt, akivel közös londoni koncertjük került korongra.
Al Wilsont 1970. szeptember 3-án, egy európai turné előtt találták meg holtan a legjobb barát, Bob Hite házának kertjében. A Medve jó tíz évvel élte őt túl. Ha Wilson halála megroppantotta a Canned Heat gerincét, a Medvéé össze is törte. A Canned Heat, kulcsembereinek elvesztése után is évekig tartotta magát, hála Henry Vestine-nek és Adolfo Fito de la Parrának, aki műsoron tartotta Wilson és Hite sikerszámait.
Az On The Road Again és a Going Up To The Country sok feldolgozást megért. A kilenc Canned Heat-album mellett szerepeltek Al Wilson dalai Dr. Feelgood repertoárján, Duane Allman Anthology-2, Dave Edmunds Early Edmunds című lemezén, valamint Rory Gallagher és az egykori zenésztárs Harvey Mandel albumán is. (Kovács Miklós)
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.