A művészkörökben Vak Bagolyként (Blind Owl) emlegetett Wilson 1943-ban született Bostonban. A magába forduló, vastag szemüveget viselő fickó (innen a beceneve is) nem tűnt rock-, vagy blueszenésznek. A Canned Heat előtti években zeneszerzést és karmesteri ismeretek tanult a bostoni egyetemen. A hatvanas évek közepén találkozott először Robert (Bob) Hite-tal, a Medvével, akinek életét a blues töltötte ki, tízezrekre tehető lemezgyűjtemény boldog tulajdonosa volt, így kézenfekvő, hogy már fiatalon lemezüzletet nyitott. Majdnem egyidősek voltak, az éneklés mellett közös hangszerük volt a szájharmonika - zenekarról álmodoztak.
Az álomból valóság lett - 1965-ben megalakult a Canned Heat. A University of California volt a bemutatkozó koncert színhelye és a Liberty lemeztársaság kezdett foglalkozni velük. Első albumuk blues klasszikusokkal (Dust My Broom, Rollin' and Tumblin' és hasonlók) 1967-ben jelent meg, ugyanabban az évben eljutottak a Monterey popfesztiválra. Ezt követően mindenütt szívesen látott vendégek voltak. Az első lemez kiadása után csatlakozott hozzájuk Adolfo Fito de la Parra dobos, aki a ma is működő banda egyedüli "korhű" tagja.
Következő lemezük, a Boogie With the Canned Heat 1968-ban jelent meg, rajta egyik standardjukkal, az On The Road Againnel, amely Vak Bagoly jellegzetes előadásában Woodstock emlékezetes sikere volt, akárcsak az 1969-es Living Blues című lemezen hallható Going Up To The Country (az ősrégi blueshoz Wilson írt új szöveget és korszerűsítette.) Jellegzetes "Wilson-termék" a Time Was, a Hallelujah című 1969-es album dala.
A Future Blues című albumuk ugyanabban az évben jelent meg, borítóján a Vak Bagoly néhány keresetlen mondatával, amellyel a környezet védelmére mozgósította embertársait. Persze ez a lemez nem ettől lett óriási siker óceánon innen és túl. Wilson még részt vett a John Lee Hookerrel készült Hooker 'n' Heat című lemez felvételein (néhány dalban hallható szájharmonikája és zongorázott is), de az album 1971-es megjelenését már nem érte meg. Közreműködött Hooker több más lemezén is. Son House-zal is dolgozott együtt, akivel közös londoni koncertjük került korongra.
Al Wilsont 1970. szeptember 3-án, egy európai turné előtt találták meg holtan a legjobb barát, Bob Hite házának kertjében. A Medve jó tíz évvel élte őt túl. Ha Wilson halála megroppantotta a Canned Heat gerincét, a Medvéé össze is törte. A Canned Heat, kulcsembereinek elvesztése után is évekig tartotta magát, hála Henry Vestine-nek és Adolfo Fito de la Parrának, aki műsoron tartotta Wilson és Hite sikerszámait.
Az On The Road Again és a Going Up To The Country sok feldolgozást megért. A kilenc Canned Heat-album mellett szerepeltek Al Wilson dalai Dr. Feelgood repertoárján, Duane Allman Anthology-2, Dave Edmunds Early Edmunds című lemezén, valamint Rory Gallagher és az egykori zenésztárs Harvey Mandel albumán is. (Kovács Miklós)
Egy évvel Woodstock után, néhány nappal Jimi Hendrix halála előtt, 1970. szeptember 3-án Alan (Al) Wilson, a Canned Heat énekes-gitárosa és szájharmonikása is meghalt. A drog vitte el, halálával megroppant a rockot és bluest kitűnően ötvöző banda gerince.
Tetszett a cikk?



