"Ő a ragyogó: ezzel a szóval lehet jellemezni. Természetesen nem szép, még ha én annak is tartom. Egy nagy, imponzás asszony vakító fehér ruhában uralja a színpadot és a nézőteret, mikor a "Yellow Dog Blues"-t énekli. Nem tudom, hogyan csinálja: neked esik, megnyer magának és fogvatart. Lehetetlen leírni énekét, hangját. Nincs szüksége mikrofonra, nem használja...

Amíg énekel, lassan keresztülsétál a színpadon, fejét könnyedén lehajtja. Egyik szám ugyanazzal a tűzzel követi a másikat. Fülsiketítő taps! Nem akarjuk, hogy befejezze." - így emlékezett vissza Bessie Smith előadására Art Hodes, a veterán jazz-zongorista.
Bessie Smith-t a Blues Császárnőjének hívták, tragikus halálát Edward Albee egyfelvonásos színdarabban írta meg. Életműve, 160 dal öt dupla nagylemezen jelent meg. Karrierje csúcsán, a húszas évek közepén, az ő lemezeinek sikere mentette meg a Columbia lemeztársaságot a csődbejutástól. Közel 10 millió lemezét adták el, ami abban az időben óriási szám volt.
Bessie Smith a Tennessee állambeli Chattanoogában (Chattanooga Choo-Chooo, ugye tetszenek emlékezni?) született rendkívül szegény szülők gyermekeként 1894. április 15-én. Az iskolai kórusban kezdett énekelni és 8-9 évesen lépett fel először szülővárosában, egy színpadi show-ban. Igazi karrierje akkor kezdődött, amikor a Will Rainey által vezetett, színesbőrűekből álló "Rabbit Foot Minstrels" társulat Chattanoogába elvetődött. A direktor felesége Gertrude "Ma" Rainey, a "Blues Anyja" volt. A híres énekesnőnek megtetszett a fiatal, akkor 14 év körüli Bessie, és meghívta a társulatukba, amellyel körbejárták a déli államokat. Mivel általában cirkuszi sátrakban léptek fel, megtanult nagy hangerővel énekelni. Bár hatott rá felfedezője, Rainey "Mama" stílusa, igazi példaképe egy mára már teljesen elfelejtett énekesnő, a szülővárosából származó Cora Fisher volt.
1922. április 5-én Bessie férjhez ment egy Jack Gee nevű rendőrhöz, aki menedzsere lett, és segített elherdálni az asszony keresetét. 1930-ban ugyan elváltak, de továbbra is szívélyes barátságot tartottak. A kortársak szerint Gee egy jellemtelen gazember volt.
Bessie pályája 1923-ban kezdett magasba ívelni, amikor Frank Walker, a Columbia lemeztársaság művészeti igazgatója szerződést ajánlott neki. Első lemeze a Down Hearted Blues volt, másik oldalán a Gulf Coast Blues-zal. Ez a 78-as fordulatú, még mechanikusan felvett lemez 780 ezer példányban kelt el. A lemezt szinte kizárólag feketék vásárolták, ők voltak Bessie Smith közönsége, különösen a déliek. A Columbia egyébként Bessie-vel próbálta ki először új, elektromos mikrofonját, amit lemezfelvételre használtak. 1925. május 6-án W.C. Handy szerzeményét, a Yellow Dog Blues-t rögzítették imígyen.
Bessie-ről életrajzírói feljegyezték, hogy nyers, szemtelen asszony volt. Ha ivott, ami igen gyakran megesett, erőszakos volt. Kedvenc itala a gin, amelyből nagy mennyiséget fogyasztott, ezért többször el kellett halasztani a lemezfelvételeket is. E miatt nem szerettek vele dolgozni még az 1923-28 közötti "aranykorszakában" sem. Ez a vad asszony, aki soha nem szabadult meg a déli négersors keserű emlékétől, bőkezű volt szegény fekete testvéreivel szemben, ezért is rajongtak érte. A közönség lelkesedése ellenállhatatlan volt: az előadások végén számolatlanul dobálták a fémpénzt és a bankjegyeket a színpadra, megsokszorozva ezzel az énekesnő keresetét.
A 20-as évek végére a színesbőrű közönség igénye változott, ráadásul beköszöntött a gazdasági válság, ami elsősorban Bessie közönségét sújtotta. Az emberek a blues helyett valami könnyedebbet, vidámabbat akartak. 1931-ben a Columbia megvált az énekesnőtől. Ezt követően pályafutását már nehéz rekonstruálni. 1937-ben reménysugár csillant a "gödörben" lévő Bessie számára. Szerepet kapott a Broadway Rastus című musical show-ban, amellyel turnét kezdtek a déli államokban. Így érte a végzetes baleset is. Útban Memphis felé a Bessie-t szállító személykocsi összeütközött egy teherautóval. Az énekesnő súlyos sérülést szenvedett, egyik karja majdnem teljesen leszakadt. A szóbeszéd, és Albee drámája szerint nem fogadták az első kórházban, ahová szállították. A Clarksdale-i Afro-American Hospital műtőjében amputálták az énekesnő karját, de a baleset alkalmával elszenvedett belső sérüléseibe belehalt 1937. szeptember 26-án.
A Blues Császárnőjét Philadelphiában, a Mount Lawn temetőben helyezték örök nyugalomra. 1970-ben a philadelphiai feketék és Janis Joplin adományából állítottak sírkövet, amelyre a következő feliratot vésték: "The Greatest Blues Singer in the World will never stop singing". Nemes Nagy Péter
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.