Robert Palmer brit rockénekes, aki különösen a nyolcvanas években aratta sikereit hangjával, stílusával és megjelenésével, nincs többé. Párizsban érte a végzetes szívroham szeptember 26-án, 54 éves korában, amint londoni lemezfelvételéről hazafelé tartott választott hazájába, Svájcba, ahol már 16 esztendeje élt.

Különösen Addicted to Love című daláért szerették a rajongók: ezzel a számával 1986-ban a Billboard listájának éllovasa volt és a későbbi években is többször vissza-visszatért a legjobbak közé. A két évvel később megjelent Simply Irrestible című dala szintén a Billboard csúcsára ért. Mindkét daláért Grammy-díjat kapott. A nyolcvanas évek végén begyűjtötte az American Music Awardst egy zenés videófilmjéért - ettől függetlenül is érdeklődött a filmezés és a televízió iránt.
Nem kifejezetten szakmai sikerként a Rolling Stone rockszaklap kikiáltotta a legjobban öltözött rockzenésznek. Már-már "úriemberes" szerelésével alaposan kilógott a szakadt rockzenészek közül.
Robert Allen Palmer néven jött világra 1949. január 19-én az angliai Baileyben. Tizenöt évesen ragadott gitárt és kezdett előbb a beattel és a poppal, majd évei előre haladtával és a zenei stílusok változásával a rock felé közelített. Közel érezte magához a "kékszemű" soulzenét és továbbra is elfért zenei világában az úgynevezett "felnőtt-pop". Hogy ki ne felejtsük: ifjúkorában képzőművészettel is foglalkozott, de ez nem lett kenyérkereső tevékenysége.
Fiatalabb korában több, élvonalbelinek nem mondható együttesnek, köztük a Mandrakesnek, a Vinegar Joe-nak és a Rock and Roll Gypsies nevű bandának volt a tagja - ez utóbbiban már érezhető volt, hogy "lesz belőle valaki". Még zöldfülű korában felvételt készített többek között a Little Feat együttes tagjaival.
Alig múlt huszonöt éves, amikor szólópályára lépett és Sneakin, Sally Through The Alley című dalával azonnal sikert aratott. Kialakult egyéni stílusa, a kőkemény rock és a soul sajátos ötvözete. Példaképe a fehér soul világsztárja, Joe Cocker volt, de nagy hatással voltak rá Nat King Cole és Lena Horne dalai is.
Képességeit a szakma is elismerte. A nyolcvanas éveket nemcsak a már említett nagy sikerei miatt tartják a legjobb éveinek. Dolgozott akkoriban a Duran, Duran együttes zenészeivel, fellépett Tina Turnerrel, ott volt a Live Aiden. A soul mindig a szíve csücskében maradt, éppen tíz évvel ezelőtt koncertet adott a fiatalon elhunyt Marvin Gaye tiszteletére.
Fellépésein az ének volt a fő attrakciója, de gitározott is. Szólókorszaka kezdetétől zenét szerzett, szöveget írt, saját és mások lemezeinek producere is volt.
Bár az utóbbi években és évtizedekben is keményen dolgozott, kísérletezett és koncertezett, nem árasztotta el lemezeivel a piacot. Legutóbbi album, a Drive olyan blues-előadók emléke előtt tiszteleg, mint J. B. Lenoir vagy Big Mama Thornton és szerepel a lemezen az I Need Your Love So Bad című szép bluesdal is annak jeléül, hogy Palmer minden műfajnak a legjavát formálta át saját zenei világának megfelelően.
Kovács Miklós
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.