Tony Thompson 1954. november 15-én született New Yorkban. Zenei karrierjének első állomása a LaBelle hölgytrió dobkísérete volt, akiknek volt egy óriási sikerük, a Lady Marmelade. A diszkó hullám őt is magával ragadta, a 70-es évek végén a Chic nevű csapattal múlatta az időt, velük készítette a Freak Out című opust, ami listavezető lett.
A 80-as évek elején felfedezték őt a diszkóvilágon kívül is, készített vele lemezfelvételeket a Sister Sledge (Love Somebody Today LP), Debby Harry (Kookoo), David Bowie (Lets Dance), Madonna (Like a Virgin), Mick Jagger (Shes the Boss) és még sokan mások.
Részt vett a Duran Duran tagjaiból és Robert Palmer bevonásával összeálló Power Station együttesben, velük is több nagy slágert tett le az asztalra.
Óriási megtiszteltetés volt számára, amikor Page, Plant és Jones rágondolt azon a bizonyos Live Aid koncerten, hogy próbálja meg Bonhamet pótolni, - ami mint tudjuk lehetetlen. Ennek ellenére remekül helytállt a másik dobossal, Phil Collinsszal együtt. Később olyan pletykák is terjedtek, hogy az angliai Bath-ban titkos próbák folytak az ő részvételével a Led Zeppelin újra röptetéséért. 1986-ban Thompsonnak súlyos autóbalesete volt, ami után abbamaradtak a találgatások.
A 90-es évek viszonylag csendben teltek el, bár említést érdemel a 10 évvel ezelőtt megjelent Jimi Hendrix tribute lemez, melyen a Stone Free című számban hallhatjuk a dobjait.
Egykori társa, Nile Rodgers gitáros-producer a Chic-ből úgy emlékezett rá, hogy ő volt a leghangosabb dobos, akivel játszott, de muzikalitása és virtuozitása mindenkit lenyűgözött.
Nemrég diagnosztizálták a veséjén a rákos daganatot, megműtötték, de az operációt követően november 12-én elhunyt.
Negyvenkilencedik születésnapja előtt három nappal az egyik kaliforniai kórházban rákbetegségben meghalt Tony Thompson, akit az elmúlt negyedszázad egyik legjobb session-dobosának tartottak. A Labelle formáció dobosaként kezdte, majd a Chic diszkó-funky csapat ütőse lett, ezt követően olyan művészek lemezein játszott, mint Madonna, Mick Jagger, Diana Ross és Rod Stewart, de a csúcsot mégis az jelentette számára, amikor az 1985-ös Live Aid koncerten a Zeppelin tagjai őt kérték fel, hogy üljön be Bonzo elárvult dobszerkója mögé.
Tetszett a cikk?



