Tíz éve már, hogy az égiek sajnálatosan nagy létszámú zenekarához csatlakozott Frank Zappa, a rockzene egyik legnagyobb egyénisége, akit azonban sokan, elég sokáig óvakodtak zenészként elfogadni.

Zappa 1993. december 4-én halt meg, két évvel élte túl, hogy lánya először közölte a nyilvánossággal betegségét - prosztatarákban szenvedett.
Minden erre utaló jel ellenére Zappa nem volt őrült: nagyon is tudatos művész volt, aki nemcsak zenéjével, hanem szatirikus írásaival, s egyéb, normális műfajba besorolhatatlan produkcióival akarta kihozni a béketűrésből a begyepesedett amerikai "pógárt".
Zenéjének stílusát is bajos meghatározni, hiszen volt abban free dzsessz, rock, rock and roll, de cikis táncdal is.
Zappa 1940-ben született Baltimore-ban. Vegyésznek tanult, első zenei kísérlete - ütős fantázia két személyre - 1963-ban készült. Nem sokáig maradt meg a doboknál - állítólag Johnny Guitar Watson amerikai blueszenész hatására húszéves kora táján gitárt ragadott és meglehetősen komoly szintre jutott hangszerével.
Sokan megmosolyogták: ez is egy gitáros?! A csattanós választ ezeknek az egyéneknek az 1984-ben megjelent két gitárlemezével, a Shut Up 'N' Play Yer Guitar (Fogd be a pofád és gitározz), majd a röviddel utána megjelent Guitar című albumával adta meg. Elég széles körben máig ezeket a lemezeket tartják Zappa legjobbjainak.
Zenei képességeit már csak azért sem kérdőjelezhette meg senki, mert kétszer is - 1983-ban és 1987-ben - felvételt készített a londoni szimfonikusokkal, s halála előtt készült utolsó felvételét a frankfurti szimfonikusok bevonásával rögzítették.
A klasszikus rockhoz a korai Zappa-lemezek álltak a legközelebb: az 1966-os Freak Out! vagy az 1967-es Absolutely Free, valamint az átlagemberek számára nem sokkal normálisabbnak tűnő Captain Beefhearttal 1975-ben közösen készített Bongo Fury. A későbbi albumai közül sokan választották kedvencüknek a 200 Motelst, a Sheik of Yerboutit, a Chunga's Revenge-t, az Uncle Meat-et, a Joes Garage-t vagy bármelyik más albumát.
Zappa munkakedve amúgy meglehetősen rapszodikus volt: olykor egy év alatt több lemeze is megjelent, máskor viszont évekre elhallgatott.
Szerepelt filmen (a legendás 200 Motels), készített egy musical-félét Thingfish címen. Tiszta műfajokról, így hagyományos értelemben vett koncertekről az ő esetében nem nagyon lehet beszélni, hiszen minden bulija inkább sokfelé ágazó performance volt. A paródia, az önirónia is fontos kelléke volt ezeknek az előadásoknak, mint ahogy szerelése mellett sem lehetett szó nélkül elmenni.
Zappa nem szolgáltatott drogos-piás történeteket a nyilvánosság számára, nem is tűrt meg ilyen zenészeket maga mellett. Mindig azt vallotta: számára a zene a legjobb kábítószer. Ez a mondata a zene a legjobb lépten-nyomon feltűnt interjúiban. Többször is elmondta: a zenészek soha nem halnak meg, meg azt is, hogy őt nem érdekli, mi lesz vele halála után.
Frank Zappa zenekarát, a Mothers of Inventiont (az Ötlet Szülőanyjait), 1964-ben éppen anyák napján alakította. A zenekar a főnök halála után önállósodott, világszerte turnézva Magyarországra is eljutott. Maga Zappa a Budapesti Búcsúra jött el 1991-ben.
Más zenészekkel is szívesen összejött, ha látta értelmét. Captain Beefheart mellett dolgozott például Jean-Luc Ponty-val, John Lennonnal is.
Listavezető lemeze nem volt pályája bő harminc évében, de két Grammy-díjat is begyűjtött és beválasztották a rock halhatatlanjai közé.
(Kovács Miklós)
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.