A folk és rockközeli blues-énekesnőt és gitárost, Jo-Ann Kellyt, aki most tölthetné be hatvanadik életévét, a műfaj egyik legszebb hangú előadójaként tartották számon. Több mint egy évtizede agydaganat vitte el az intelligens arcú, törékeny alkatú művészt, aki testvérével, Dave-vel együtt, a fehér blues nagyszerű művelője volt.

Kelly Londonban született 1944. január 5-én. Elmore James, majd Little Richard és Lonnie Donegan dalai jelentették számára az ihletet. Gitározni öccsétől tanult meg és húszéves korától készített saját lemezeket. A részben saját költségén gyártott első lemeze - még csak EP-je - 1964-es, első nagylemeze, a Same Thing On Their Mind 1969-ben jelent meg.
Ritkán járta magányosan az országot és a világot, szívesen csapódott más zenészekhez, mint ahogyan azt a bluesosok rendszerint teszik. Gyakran játszott a Groundhogs együttessel, amelynek, a Magyarországon is koncertező Tony McPhee énekes és gitáros volt a vezetője, s amellyel a kőkemény, rock felé hajló bluest "nyomták". Mellette gyakran megfordult a John Dummer Band koncertjein is, amelynek öccse is tagja volt. (Dave-et is többször láthatták-hallhatták a magyar bluesrajongók szólóban, legutóbb 2001-ben pedig a Blues Band tagjaként). E két zenekaron kívül fellépett és lemezt készített egyebek között a Tramp együttessel, a Chilli Willi and The Red Hot Peppers nevű társulattal, Stefan Grossmannel, John Millerrel, a Brunning Sunflower Blues Banddel, jammelt a Canned Heat együttessel, közös lemezt készített az akusztikus gitáron játszó és ma már szintén halott John Fahey-vel és természetesen besegített öccse lemezein. Fellépett a nála évtizedekkel idősebb fekete muzsikussal, Mississipi Fred McDowell-lel, több rangos fesztiválra is meghívást kapott.
Jo-Ann Kelly különös hangulatú dalai nagy hasonlóságot mutatnak az Amerikában régi hagyományokra visszatekintő folkblueszal, sokat tett azért, hogy ez a fajta zene Európában elterjedjen. Hangját hallani lehet jó néhány brit bluesválogatáson, egyebek között a fehér blues rajongói körében nagy népszerűségnek örvendő Me and The Devil és a Gasoline című lemezeken. Pályafutása első évtizedének dalai szerepeltek az 1972-ben megjelent Retrospective című, kitűnő albumán. Összesen mintegy tíz lemezen hallható szép, tiszta hangja - a mennyiség nem sok, a minőség viszont kárpótol ezért.
Repertoárján a blues óriásainak - Robert Johnson, Muddy Waters és mások - dalai mellett szép számmal szerepeltek saját szerzemények is, amelyek közül az egyik legismertebb "pályakezdő" éveiben keletkezett Long Black Hair volt.
Tehetségét és negyedszázados tevékenységét a British Blues Federation meglehetősen későn ismerte el: csak halála előtt nem sokkal tüntették ki az 1990-es év énekesnője címmel.
Betegsége a nyolcvanas évek végén hatalmasodott el rajta, daganatát ugyan eltávolították és a műtét sikeresnek tűnt, de végül mégis végzett vele a kór, s nem tehetett eleget már lekötött magyarországi koncertjének.
(Kovács Miklós)
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.