Ez a legtöbbet idézett mondat Janis Joplintól, aki még 28 éves sem volt, amikor itt hagyott bennünket, igaz ő aztán mindenütt égette azt a bizonyos gyertyát a totális szabadság mámorában, melyben ott bódított az alkohol és sajnos a kábítószer is. Most lenne 61 éves.

1943. január 19. Port Arthur, Texas állam, egy fehér középosztálybeli, konzervatív családban megszületett Janis Lyn Joplin. Édesapja a Texaco Olajtársaság egyik igazgatója, édesanyja pedig irodavezető volt egy kereskedelmi főiskolán. Janis érdeklődése már nagyon korán a költészet és a festészet felé fordult, de a zene is rabul ejtette. Középiskolás korában már különböző helyi együttesekben énekelt, ennek ellenére mégis magányos volt, ízlését nem értették meg a barátai, de a családja és a környezete sem. Szerette a folk-zenét és a bluest, órákat töltött azzal, hogy Leadbellyt, példaképét Bessie Smith-t és Odetta lemezeit hallgatta, mégis szűknek érezte azt a környezetet, amiben más talán boldog lett volna.
Erről később így vallott: "Texas, ahol letelepedni jó, csak élni nem érdemes ott, egy maga körül botrányokat okozó embernek, mint amilyen én voltam." Ezért 17 évesen elhagyta otthonát, ahogy akkor mondták, "country & western" énekesnő akart lenni Houstonban. Itt is lépett fel először a Purple Onion Clubban 1961 decemberében, majd austini klubokban énekelt, kocsmákban mosogatott, pincérnek állt, s mindezt csak azért, hogy eljusson Kaliforniába.
1963-ban a San Franciscó-i North Beach Coffee Galeryben kapott munkát, de itt már erősen kábítószerezett. Innen különböző, környékbeli folk-klubokba és bárokba vetődött, kipróbálta a kommunákat is, de valahogy sehol sem találta a helyét. Azután elege lett mindenből és visszament Texasba, ahol egy country & western bandában énekelgetett.
Egy véletlennek köszönhetően került vissza Friscóba. A Big Brother & The Holding Company énekesnőt keresett, mert valami egyénivel akartak kitűnni a friscói öböl zenekarainak százai közül. Az egyik zenésznek a barátja emlékezett Janisre, ezért őt ajánlotta, így elindultak a lányért Texasba. 1966. június 10-én léptek fel együtt először a San Franciscó-i Avalon Ballroom színpadán. A zenekar összeállítása a következő volt: Sam Andrew gitár, Peter Albin basszusgitár, Jim Gurley gitár és Dave Getz dob. Janist kicsit zavarta a hangerő, mert eddig a kísérői akusztikus hangszereken játszottak, közös próbákra sem volt előtte idő. Korábban nem is énekelt túl sok rockot, de most, ahogy a zenekar ott állt mögötte, valami elfojtott energia, tűz, gyűlölet, keserűség szakadt ki belőle. Olyan volt, mint Edith Piaf rock-verziója, s ezt a közönség megérezte, tombolva ünnepelte ezt a hosszú vörösesszőke hajú, extrém öltözetű, ismeretlen hippi lányt. Őszre már Friscó kedvencei közé számítottak a pszichedelikus rock és blues varázslatos ötvözetével, amit játszottak. 1967-ben megjelentették a nevüket viselő bemutatkozó albumukat, melyen a dögös Down On Me mellett ott van egy-egy kitűnő blues is, mint a Bye Bye Baby és a Call On Me. Ennek ellenére Janisék mégsem voltak elégedettek, mert a kiadó nem engedte a csapatot szabadon dolgozni.
Ezen a nyáron a montereyi fesztivál hozta meg számukra a kirobbanó sikert. A CBS társaság azonnal lecsapott rájuk és márciusban már készíthették az újabb nagylemezt. Eredetileg Drope, Sex And Cheap Thrills lett volna a címe, de végül a várható botrány miatt maradt az utolsó két szó, no és Janist sem lehetett meztelenül látni a borítón. A dalok közül kiemelkedik a Piece Of My Heart és a Ball And Chain, melyek olyan érzelmi intenzitással zúdulnak ránk, hogy szinte fuldoklunk a gyönyörűségtől, de a Turtle Blues és a Summertime Gershwin-feldolgozás is nagyszerűen sikerült. A fogadtatásra sem lehet panaszuk, mert egymillió példányban kelt el a korong, de a csapatban mégis megromlott a viszony Janis és a zenészek között.
1968 novemberében Joplin otthagyta a zenekarát. Profi muzsikusokból álló, memphisi soul-hangzást játszó bandára vágyott - tehát nem múlt el nyomtalanul az Otis Reddinggel való montereyi találkozás. Az Electric Flag tagjainak (Mike Bloomfield, Harvey Brooks, Nick Gravenites) segítségével próbáltak, a nevük Janis & The Joplinaires vagy Janis Joplin Rewiew lehetett volna, de végül a Kosmic Blues Bandet választotta a Bradley Campbell basszusgitár, Bill King billentyűs, Terry Clements tenorszaxofon, Marcus Doubleday és Roy Markowitz dob alkotta csapat. Janis régi társai közül csak Sam Andrew maradt hírmondónak. Az amerikai koncertek után néhány személyi változást követően Joplin a zenekarával Európába is eljött, frankfurti koncertjüket szerencsére egy tévétársaság felvette.
1969 nyarán Hollywoodban rögzítették az I Got Dem Ol Kozmic Blues Again című lemezüket. Bombasztikusan indul az album, Try (Just A Little Bit Harder), aztán Janis rátesz még egy whiskey-s üveggel a Maybe és a One Good Man-ben. A címadó dal mellett mégis talán a legszebb a Little Girl Blue bensőséges lírája. 1969 a nagy koncertek éve, Janis ott volt Newportban, Atlantic Cityben, Atlantában és természetesen Woodstockban is.
Eközben a hippik ideológiája a nyugati parton terjedt, mint a ragály. Özönlöttek ide a fiatalok az Államok minden részéről, a kóborló élet szabadságának bűvöletében éltek. Get It While You Can vagyis "Élvezd ki, amíg lehet" - hirdették Janis egyik száma után. "A tapasztalat minden" - volt ideológiájuk másik sarokköve, ám Joplin ezekért a tapasztalatokért az életével fizetett.
"Megjártam ezt a világot, de otthonra sehol sem leltem benne" - énekelte egyik dalában. Máshol a tünékeny időről így vallott: "Egyetlen pillanat csupán az ifjúság". Magányáról pedig megjegyezte: szeretkezem 25 ezer emberrel, aztán hazamegyek egyedül.
Közben a Kozmic Blues Band a részsikerek ellenére sem váltotta be Janis reményeit, így ismét váltott, 1970 elején a Full Tilt Boogie Banddel kezdte el a munkát. Velük indult el az egyhetes Festival Express elnevezésű turnéra, melynek az volt érdekessége, hogy a zenekarok vonattal utazták be Kanadát, úgy adtak koncerteket. No de milyen bandák?! Janiséken kívül, a Jefferson Airplane, a Grateful Dead, a Country Joe And The Fish, a Mountain, az Electric Flag és a Traffic. Még fűtőnek is elmentem volna, csak hogy ott lehessek azon a vonaton! Egyébként évek, mit évek, évtizedek óta hitegetnek bennünket ezeknek a turnén készült felvételeknek a kiadásával hiába, ami késik az múlik.
Szeptemberben, Los Angelesben a Full Tilt Boogie Banddel megkezdte új albumának a felvételeit. Pearl (gyöngy) volt Janis beceneve és ez lett a címe a befejezés előtt álló korongnak is, melynek a megjelenését már nem élhette meg. Módszeresen pusztította magát. 1970. október 3-án még hangszalagra énekelte, Kriss Kristofferson szerzeményét, a Me & Bobby McGee című gyönyörű, szerelmes dallamot. Este a stúdióban még meghallgatta a Buried Alive In The Blues nyers felvételét, aztán másnap hajnalban, a hollywoodi Landmark Hotelben holtan találták. Heroin-túladagolás végzett az extázis királynőjével, a világ legszeretnivalóbb fehér bluesénekesnőjével.
Utolsó kívánsága szerint hamvait a Csendes-óceán hullámaiba szórták, hagyatékát, a mindössze 2500 dollárt pedig a barátai elitták.
Mi volt Janis Joplin sikerének titka? Tehetsége mellett talán az is lehetett, hogy a fiúk azt a kis csajt látták benne, aki olyan, mint a barátnőjük, nem szilikonnal felpumpált mellű, platinaszőke country-madonna, hanem csak egy kicsit közönséges, rekedt hangú, az italt és a fiúkat sem megvető hippi lány. A lányok viszont úgy gondolták, arra ők is képesek lennének a színpadon, amire Janis, nem voltak rá féltékenyek, maguk közül valónak érezték. Ajánlott albumok: Big Brother And The Holding Company (1967), Cheap Thrills (1968), I Got Dem Ol Kosmic Blues Again Mama (1969), Pearl (1970), In Concert (1972), Janis (1974), Farewell Song (1983), Woodstock, The Lost Performances (1994), Live At Winterland 1968 (1998), Essential Janis Joplin (2003). Géczi László
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.