A mai nemzedék jobb esetben is csak recsegős "bakelitlemezről" ismerheti a 115 évvel ezelőtt született Leadbellyt, aki a fekete blues és folkzene egyik legnagyobb alakja volt. Halálának évfordulója is "félkerek" az idén: 1949-ben játszotta el az utolsó akkordokat.

A múlt század első felének kiemelkedő énekese és gitárosa 1889. január 20-án született Huddie William Ledbetter néven olyan fekete apától, akinek közvetlen felmenői még rabszolgák voltak. Anyai ágon némi indián vér is került ereibe.
Blind Lemon Jeffersonnal, a blues másik ősforrásával körülbelül 14 éves korában ismerkedett meg, de nem tőle, hanem nagybátyjától kapta az első zenei "képzést". Tizenhat éves korában kezdett énekelni "munkás" környezetben, az ültetvényen.
Már fiatal korától hatalmas mennyiségű dalt ismert, tanult meg és dolgozott fel. Neki mindegy volt, fekete vagy fehér ember muzsikáját játssza-e. Több hangszeren játszott: a gitár mellett mandolinozott, bőgőzött, de jól boldogult zongorán és harmonikán is. A 12 húros gitár lett "mestersége címere".
A 20. század első éveiben vándorbotot ragadott - előbb Shreveportba tartott, majd eljutott Houstonba, New Orleansbe, Dallasba, valamint a délvidék több más városába. Szerencsét próbált a nyugati partvidéken is, de nem az volt számára a hazai pálya.
Nyughatatlan természetét a krónikák szerint apjától örökölte. Hamar összeütközésbe került a törvénnyel. Először a húszas években került börtönbe, gyilkosságért - bár ezt nem tudták egyértelműen rábizonyítani. Önvédelemből tette, de barátai "izgágasága" ellenére sem hitték el, hogy valóban embert ölt.
John A. Lomax és fia, Alan a Library of Congress számára gyűjtöttek népzenét, eközben találtak rá Leadbellyre és sok más fekete blueszenészre. Többször is rögzítették Leadbelly dalait, s az énekes felfedezőinek jóvoltából akkor is eljuthatott a börtönökbe játszani, amikor ő maga is elítélt volt. A Lomax-féle gyűjteményt 1990-ben tizenkét lemezes összeállításon jelentették meg.
Számainak jelentős részét ő maga írta. A leghíresebbek közülük a Death Letter Blues, a Goodnight, Irene (ez közös szerzeménye felfedezőjével, Lomaxszel), azután a Rock Island Line, a Take This Hammer, a Gallis Pole, a Midnight Special, a C. C. Rider és a Roberta - mindegyiket nagyon sokan tűzték műsorra, feketék és fehérek egyaránt. Szívesen vett át hagyományos bluesokat és játszotta mások szerzeményeit - például W. C. Handy, Blind Lemon Jefferson, Bessie Smith, Victoria Spivey, Big Bill Broonzy és mások dalait. Még leghíresebb dalainak jegyzéke is meghaladja a százat. Fellépett többek között Blind Lemon Jeffersonnal, a Sonny Terry - Brownie McGhee blueskettőssel, Josh White-tal, a gospelt és spirituálét játszó Golden Gate kvartettel, valamint Woody Guthrie-val, a fehér folk legendás alakjával.
Kereskedelmi forgalomba 1935-ben került az első lemeze, s nagyjából ebben az időben kerültek dalai a rádióállomások műsorára. Olykor rövid filmfelvétel is készült vele. Saját koncertek mellett énekelt kocsmákban, egyetemi klubokban és politikai gyűléseken.
A rock and rollra és a rockzenére is jelentősen hatott zenéje, ezért 1988-ban bekerült a rock and roll halhatatlanjai közé. (Kovács Miklós)
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.