Magyarország területén a sasfajok szempontjából számos kiemelten fontos telelőhely van. Legnagyobb számban rétisasok telelnek nálunk, mivel a nem vonuló hazai fészkelőkhöz télen északról érkező egyedek is csatlakoznak. Második leggyakoribb sasfajunk a parlagi sas, ahol az állandó hazai költőállományához a kárpát-medence más országaiból származó egyedek csatlakoznak télire. Ritkaságnak számít ugyan, de minden évben előfordul néhány szirti sas és fekete sas is. A felmérések során a sasok mellett mind a 17 hazánkban rendszeresen telelő nappali ragadozómadár-faj egyedeit számba veszik a szakemberek. A számlálás kiemelt faja idén az év madarának választott kerecsensólyom.

Fiatal parlagi sas (fotó: Orbán Zoltán)
A tavalyi sasszinkron résztvevői összesen 1 113 rétisas, 660 parlagi sas, 5 szirti sas és 11 fekete sas megfigyelést rögzítettek (fontos megjegyezni, hogy egy-egy átmozgó példányt a felmérők több alkalommal is rögzíthettek egymáshoz közeli négyzetekben, így a megfigyelések száma meghaladhatja a valódi egyedszámot). A madarászok különös figyelmet fordítottak a nagytestű, fokozottan védett sólyomfajokra is, így 63 kerecsensólymot és 54 vándorsólymot is sikerült megfigyelni.



