
Egyiptom és a Bastet kultusz
A macskát az ókori Egyiptomban - mintegy 2500 évvel időszámításunk előtt - istenként tisztelték. Egyiptom hatalmát a Nílus-völgyi területek termékenysége alapozta meg. A magtárakban tárolt szemes terményt a macska óvta a rágcsálóktól és az ott menedéket kereső kígyókat is ártalmatlanította.
A házimacska eljutott a világ más tájaira is. Az ókori görögök és rómaiak az egyiptomiakhoz hasonlóan tisztelték. A Nílus-Völgyben gyakran múmifikálták és a gazdival együtt temették el a cicákat. Míg itt Bastet istennő jelképe volt, addig a germánok Freya istennőt tisztelték macska formában.
A szent templomi macska buddhista titka
A Távol-Keleten is szerették a macskákat, noha a régi buddhista tanok azt állítják, hogy a macskáknak nincs bejárásuk a mennybe, mivel egyikük sem segített Buddhának. Ennek ellenére úgy tűnik, nem minden buddhista csoport van ezen az állásponton, ugyanis vannak, amelyek tagjai pozitívan értékelik a macskák szerepét. Egy legenda szerint a Birman macskafajta éppen egy templomból származik, miként a Hívogató Macska is, amely állítólag szerencsét hoz.
Egy iszlám legenda szerint Mohamed Prófétát csatába hívták, de kedvenc macskája a kaftánján szunyókált. Mohamed nem akarta felébreszteni őt, inkább levágta ruhája ujját. A perzsáknál is divt volt a macskatartás, a hosszúszőrű perzsamacskák innen származnak.

A pogány macska és a pestis
A keresztény egyház erőteljesen lépett fel ez ellen a pogány szokás ellen. Elterjedt az a hit, hogy az ördög és a boszorkányok a macska alakját öltik magukra. Emiatt a középkorban sok macskát égettek meg vagy pusztítottak el különféle módszerekkel. Mindez a patkányok és az egerek tömeges elszaporodásához vezetett, ezek az állatok pedig különféle járványos megbetegedéseket terjesztettek. Az egyház szándéka ellenére az emberek újra felismerték a macska áldásos tevékenységét. Ez megváltoztatta az emberek nézeteit, a macska tartása egyre természetesebbé vált.
Sok uralkodó, pápa és bíboros kedvenc állata volt a macska (például a francia Richelieu bíboros 14 macskát tartott), népszerűsége egyre nőtt.
Kiállítások kora
Az első hosszú szőrű macskákat körülbelül a XVI. században hozták Európába a Közel-Keletről. Szaporodásuk emberi beavatkozás nélkül folyt. A múlt század végén kezdték el a szabványnak megfelelő állatok szándékos keresztezését és továbbtenyésztésre való kiválasztását. A tenyészállatok összehasonlítása és értékelése céljából különféle macskakiállításokat kezdtek rendezni. A világon az első kiállítást egy angol macskaklub - a National Cat Club - szervezte, ahol 170 nőstényt és kandúrt mutattak be. Nőtt az érdeklődők és a macskatenyésztők száma, akik újabb és újabb színváltozatokat és fajtákat tenyésztettek ki.



