Ilyen bölcsőkamrákat nagyon egyszerűen biztosíthatunk számukra az erkélyre, ablakpárkányra virágos balkonládák mellé is kihelyezhető méhecskehotellel (másik nevén darázsgarázzsal). Ezt legegyszerűbben 10 és 4 mm átmérőjű furatokkal lyuggatott építkezési gerendamaradékba, tűzifa kugliba készíthetjük el.
A méhecskehotelek azért is különösen jó lakossági beporzórovar-védelmi eszközök, mert ezek elkészítése óvodai foglalkozás, iskolai óra, szakkör keretében sokkal egyszerűbb (és természetvédelmi szempontból jóval hasznosabb, alapvetőbb fontosságú), mint a nagy pontosságot és bonyolult famegmunkálási lépéseket igénylő mesterséges odúké!
Azt, hogy mi történik a lezárt lárvabölcsőkben, mindeddig nem láthattuk. Az MME által néhány éve kidolgozott látvány-méhecskehotelekkel ez a helyzet alapvetően változott meg, mert immáron bárki amatőr rovarkutatóvá válhat, és nyomon követheti a lárvakamrák rejtett életét is!
Az új méhecskehoteleket érdemes február második felében, március elején kirakni esőtől védett helyre (eresz alja, ablak- és erkélybeugró, tornác), keleti-déli tájolással, hogy közvetlen napsütés is érje. A magányosméh-fajok számos képviselője szőrös, ez a bunda szigeteli is őket, így már a tél végi, kora tavaszi első napsütéses napokon is aktívak tudnak lenni. A méhecskehotelek márciustól május végéig, június közepéig a legforgalmasabbak. Eközben a magukat nem zavartató rovarok jövés-menését akár centiméternyi távolságról figyelhetjük meg otthon, a munkahelyen vagy az oviban, iskolában.
Az Európában élő mintegy kétezer beporzórovarfaj többsége a méhek, ezen belül is a magányosan élő fajok közül kerül ki. Ezek a nem támadékony, bölcsőkamráikat partfalakba, talajba, korhadó fába mélyítő állatok nélkülözhetetlenek a vadon élő és a termesztett kultúrnövények beporzásában, amit a házi méhek egyedül nem képesek elvégezni. Egy 2017 októberében megjelent tanulmány szerint Németország védett területein több mint 75%-al csökkent a repülő rovarok száma.
A vadon élő méhek világállományának múlt század második felében felerősödő csökkenése drámai módon érte el a házi méheket is az ezredfordulót követő években. Ekkor jelentkezett a kaptárak teljes elnéptelenedésével járó kaptárelhagyás tünetegyüttes (Colony Collapse Disorder - CCD). Ennek hatására napok alatt tűnik el a kaptárak teljes, akár 30-50 ezer egyedet számláló népessége is. A jelenség napjainkra világméretűvé vált, fenyegetve nem csak a méhészetből élőket, de a növénytermesztés jövőjét is.
Kapcsolódó cikkek
Az estére nem kaptárak, odúk védelmébe húzódó magányosméh- és darázsfajokat, illetve a többi beporzó rovart a nem szúnyogszelektív szúnyogirtás is veszélyezteti. A Magyarországon az egyik leggyakrabban alkalmazott melegködös irtási módszer kapcsán vizsgálatok bizonyítják, hogy az új hatóanyag esetében is minden száz elpusztított rovarból csak kettő szúnyog. Korábban ez az arány 1000 elhullott rovarból egy szúnyog volt.



