Megszereztem a szöveget, hogy jobban élvezhesd.
Áldozás
Az éjszakában áll a köd,
a város fád és tetszhalott,
akár a gipsz úgy megkötött
a moccanatlan állapot.
A bajba fúlt gyerek se bőg,
az anyja rég feladta volt,
a felkopasztott vén fenyők
alatt a pad csak árva folt.
A köd szalad s a szenvedés
elalszik mint a gyermekek,
a macskaléptű hóesés
puhán takar és jó meleg.
A szürke reggel így talál
fehér szobor-piétaként
egy ifjan elholt jó anyát
s egy évig élt parányka vént.
Sárga világgal égnek a lámpák a százezer ablakú házban
Kályha dorombol akárcsak a jóllakott cirmos az ágyban
Szerteszaladnak a gondok, imák kanyarognak a mennybe:
Áldozatunkat, Uram befogadd, ne borítsa a lelkem az élet szennye!



