Szent Miklós a hagyományban égi küldött, a szeretetteli adakozás, a segítőkészség és tisztaság szimbóluma, aki nem csak a gyermekeket, de a felnőttek szívében élő gyermekit is egyaránt megszólítja.

Miklós hisz az emberi jóságban, tudja, hogy a várakozás pillanataiban, minden porcikánkban jóvá változunk, hogy méltóvá váljunk az ajándékra.
Gyermeki lelkünk pedig oly kevéssel is beéri: cukorkák, dió, mogyoró, piros alma… ruhájába öltözik a szeretetünk egymás iránt. Figyeljétek csak, mennyire örülnek a nagyobb gyerekek és a felnőttek is, a legkisebb apróságnak, amit odacsempészünk ajándékképp nekik...
Egy jó szóban, egy érintésben, az odafigyelésben pillanatonként születik újra és újjá az ember eredendő jósága.
Ezt is jelenti a Mikulásra várni, a jóságra való vágyakozást. "Jó gyereknek" lenni annyi, mint méltóvá válni, kifényesedni, jobbik felünket a felszínre hozni. Azzal, hogy magunkból képesek vagyunk a jót adni, elnyerjük az Égi küldöttek jutalmát, jelképesen csemegék, meglepetés alakjában.
Mindebben pedig az érzés átélése is lényeges, a transzcendens élménye, amivel a gyerekeknek még szorosra fűzött kapcsolata van, és amire egyébként oly éhes a világ.
Mindezekért elanyagiasodott világunkban, félreértelmezetté vált Miklós alakja, akit javarészt a mikuláscsomag osztásával, a rosszul öltözött télapó karikatúrák vándorlásával azonosítanak. A formalitást őrizte meg korunk az ősi hagyományok valódi üzenetéből.
Kapcsolódó cikkek
Készítsük lelkünket másként, tartalommal megtöltve a karácsony születésére, a hozzá vezető úton pedig érkezzünk el úgy a Miklós nap állomásához, hogy abban felfedezhetjük a régmúlt bölcsességét, a jóság erejét.
Kívánom, hogy a hétköznapok közt mindnyájan részesüljetek ilyen fényes pillanatokból. December 6-án reggel ne higgyetek a szemeteknek, csak a szíveteknek - mert bár csak egy alma vagy csokoládé van oda rejtve -, de Valaki titkon a szeretetét is belelehelte!



