Egészen kicsi gyermekkoromról is élénk emlékeket őrzök, nincs olyan nap, hogy ez a kedves kis történet ne jutna eszembe, akárcsak egy villanásra is.

Lehettem úgy négy-ötéves, és mint minden kisgyerek, akinek idősebb testvére van, egy kicsit előbb tudtam meg mindent, mint a korosztályom. Nyilván hozzátesz ehhez még az is, hogy szerettem filozofálni, gondolkodni dolgokon, megkérdezni a szüleimet, testvéremet, unokatestvéreimet, a szomszéd gyerekeket, ovistársakat, begyűjtöttem az információkat, aztán kialakítottam a véleményem. Ma ezt úgy mondanám: a látottak, hallottak alapján és a saját érzéseim és tapasztalásaim alapján analizáltam és szintetizáltam. Óvodába csak az utolsó évben jártam, így Mikulás-ünnepségen (melyet az én gyermekkoromban Télapó-ünnepségnek hívtak) csak iskolás koromban voltam először. Voltak azért gyanús megmozdulások, egyéni Mikulás-váró "szerveződések", kis házi ünnepségek. A szomszédunkban lakó Ilonka néni például, aki németül tanított gyerekeket, engem is áthívott egy délelőtt magához, izgatottan mentem és egy fiatal, körülbelül 15 éves fiú alakította a Mikulás szerepét, egy karosszékben ült és nem volt hiteles, nem hittem el neki, hogy ő az az idős ember, aki a gyermekeket ajándékokkal halmozza el és rénszarvas-szánon utazik.


Hanem egyszer tényleg nálunk járt a Mikulás. Épp esti fürdéshez készülődtünk Anyukámmal, csak mi ketten voltunk otthon, Apukám "későig" (ahogy akkor mondtam) dolgozott. Itt már remélem, mindenki mosolyog. Már pizsamában voltam, amikor épp a ruháimat hajtogatta össze Anyukám és lekapcsoltuk a villanyt, mert zörgések hallatszottak kintről a kertből. Anyukám mondta, nézzünk csak ki az ablakon, hátha épp a Mikulás járt erre. A Mikulás, akit már legalább egy hete izgatottan vártam. Érdekes, hogy aznap este a nővérem sem volt otthon.... Nos, kinéztünk az ablakon, amin furcsa kriksz-krakszok voltak... valami kis rajzzal... rájöttem, hogy ezek betűk, így kértem Anyukámat, olvassa el. A Mikulás írt nekem a bepárásodott ablakra:
„Itt jártam! a Mikulás”

Érdekes, hogy a nagyszoba ablakán pedig kisvártatva zörgéseket hallottunk... átmentünk és bizony ajándékokat is találtam, nagy volt az öröm.

Aznap este nagyon hideg volt. Apukám a nővéremmel együtt érkezett haza úgy negyedóra múlva, kissé átfagyva, dideregve. Elmeséltem nekik, mi történt és nagyon sajnáltam őket, hogy szerintem ők kimaradtak ebből a szép élményből, de Apukám azt mondta, hogy ő is pont találkozott a Mikulással, aki nagyon sietett, hiszen még nagyon sok kislányhoz és kisfiúhoz kellett reggelig eljutnia.

Csodaszép várakozást, beteljesüléseket és adventi hangulatot kívánok mindenkinek!


Ujfalusi Márta
látó, spirituális gyógyító
www.leleklato.eoldal.hu

Kép: David Castillo Dominici / FreeDigitalPhotos.net
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.