Vannak, akiknek igazán Jézus megszületésének az öröme melegíti át szívét. Csendes helyen leülve újból és újból olvassák a régi történetet, s átélik azt a nagy szeretetet, amelyet csak Jézus tud megismertetni az emberrel. Szeretet, az igazi mély szeretet átélése mindennél nagyobb örömet nyújt nekik. Van, aki ráébredt olvasás közben arra is, hogy nemsokára itt az idő, hogy Jézus beváltja ígéretét, amit mondott tanítványainak: „Ismét eljövök, hogy magamhoz vigyelek titeket, hogy ahol én vagyok Ti is ott legyetek.”
Milyen időben élünk?
A második Advent idejében. Ahogyan Keresztelő János volt Jézus első eljövetelének „útkészítője”, mint „Kiáltó szó a pusztában”, úgy a mai időben élő népnek fel kellene ismernie, hogy minden jel azt mutatja: Jézus hamarosan másodszor is eljön, nem mint kisgyermek, hanem mint Királyoknak Királya és Uraknak Ura. Figyeljük meg, hogy több mint kétezer évvel ezelőtt, nagyon kevesen - csak a pásztorok és a napkeleti bölcsek – kutatták a próféciákat, s várták a jelt, hogy a kis Jézus megszületett. Ma is csak igen kevesen hiszik el, amit Jézus megígért tanítványainak: ismét eljövök, és magamhoz viszlek titeket. Kevesen készülnek, hogy örömmel üdvözölhessék: „Imé, a mi Istenünk, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk az Ő szabadításában,” s elvihesse őket, a már előre elkészített dicső mennyei otthonban.

Sok a vitás pont azzal kapcsolatban, hogy Jézus valóban ekkor született-e. Ha úgy ünnepeljük a Karácsonyt, mint Jézus születésének napját, gondolkodjunk el e földre jövetelének célján! Gondolkodjunk el azon a nagy lemondáson, alázaton, engedelmességen, a sok szenvedésen, amit a 33 év alatt földi életében átélt. Vajon gondolunk elégszer a cél beteljesedésén: hogy a bűntől megválthasson minden embert, aki követi őt a szenvedések útján ?
Mi is volt ez a cél?
A kereszthalál elszenvedése minden ember megváltásáért, azokért, akik viszont szeretik őt e földi életükben. Az igazi szeretet egy csodálatos érzés, időtálló, nem motiválja érdek. Nem számító, hanem igazi, mély szeretet, mely boldogságot ad annak, akiben ilyen szeretet él, s aki felé irányul szeretetünk.
Az örömünk alapja nem kimondottan Jézus születésének e napja volt, hanem az, aminek az év minden napján tudtunk örülni: hogy Jézus miérettünk is ott hagyta mennyei otthonát, miértünk is folyt drága szent vére, nekünk is megnyitotta a menny kapuját.
A szeretett tanítvány, János így mutatja be ezt a nagy szeretetet: „Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.” ( I.Ján. 4, 10.)
Ez volt Jézus földrejövetelének célja, s ha húsvétkor elmélkedünk azon a nagy szenvedésen, kínon, hogy feláldozta magát, rádöbbenünk, hogy a cél megvalósult. Miért? Mert Ő nagyon szereti az általa megteremtett embert. Az Ő szeretete előtt nem volt akadály, mert a szeretet mindenre képes.
Embertársaink között milyen könnyű azt szeretni, aki minket is szeret. De ő azokat is szerette és szereti, akik ellene vétettünk. S most vére által kéri, hogy viszontszeressük őt. Ugyancsak János apostol írja itt az 5,3 versében: „Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az Ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek.”
Mikor nem nehéz az engedelmességünk Jézus iránt? Ha viszont szeretjük őt. Hogy is mondotta maga Jézus: „szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.” Miért lesznek kevesen a keskeny úton? Ismét az ő szavát idézem: Nem nagyobb a szolga az Ő uránál, ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd.” S Pál apostol így írja: „ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.” (Róma8,17.)
Ha igazán szeretni kívánjuk Jézust, úgy engedelmeskedve néki, mint ahogy példát adott „a keresztfának haláláig”, - akkor mi sem várhatunk mást e földi életünkben. De várhatjuk, hogy mellette lehetünk egykor a dicső mennyei otthonban, melyet készít a keskeny úton Vele járóknak.
A pásztorok kutatták a próféciákat, s figyelték a jeleket, melyek majd jelzik a Messiás megérkezését. A napkeleti bölcsek nem új isteneket kerestek, hanem kutatva az írásokat elindultak Jeruzsálembe, hogy megtiszteljék a zsidók királyának megjelenését, Heródes legnagyobb megdöbbenésére.
Hiszem, hogy nekünk is ma a legfontosabb feladatunk megérteni az ősi tanítások lényegét.
Az evangélium, - az örömüzenet - igazi lényege a helyreállítás. Jézus földrejövetelének célja az volt, hogy érettünk lévő szeretete, kereszthalála által visszavegye az Ősellenség (Lucifer, a Sátán) kezéből az elveszett embert s a földet is. Hiszen teremtéskor a hatalmas Isten Ádámnak és Évának azt mondta: „Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a földet, és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csuszó-mászó mindenféle állatokon.”
De ősszüleink – Ádám és Éva - ezt az uralmat átadták neki. Az emberiség az ő szolgájává lett, de a mi Istenünk gondoskodott arról a lehetőségről, amely által az ember kiszabadulhat szolgaságából. „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János) „Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.” (Lukács)
Kapcsolódó cikkek
Tehát rajtunk múlik, hogy e szolgaságból ki akarunk-e szabadulni vagy sem, elhisszük-e, hogy Jézus annyira szereti az emberiséget, hogy otthagyva gyönyörű mennyei otthonát, trónját, azért, hogy elvégezze a helyreállítás munkáját, hogy az emberért váltságdíjat fizessen.
Vajon a szeretet ünnepén mi is igyekszünk helyreállítani az egész évben egymás ellen elkövetett dolgainkat, akár akaratlanul, akár akarva tettük azt? Mindez nagyon szép lenne, ha teljes szívből tennénk azt, s ezután igyekeznénk az ilyen „bántásokat” elkerülni.
A „szépítés” házunkon belül és kívül „fizikailag” csak külső csillogás, amit az első eső vagy vihar teljesen tönkre is tehet. A sok fáradtsággal készített különleges ételeink és süteményeink is mind-mind percek alatt eltűnnek asztalunkról... Mi marad meg a szeretet ünnepéről bennünk? Az együtt töltött szeretetteljes percek, hogy sikerült-e a rossz dolgokat rendbetenni, elfelejteni, megbocsátani... annyira, hogy többet ne kövessük el egymás ellen. Ha jóleső, szeretetteljes érzéssel adtuk át, vagy vettük kezünkbe a virágot, az ajándékot, amit kaptunk. Ez is csak akkor ad majd tartós örömöt, ha az ajándékozást nem egymás túllicitálása vagy a kivagyiság fűtötte, hanem igazi, teljes szívből-lélekből fakadó szeretet.
Ahhoz, hogy a karácsony valóban a Szeretet Ünnepe lehessen, az év minden más hétköznapján is gyakorolnunk kell a szeretetet.



