Karácsonyvárás első vasárnapján tippentett egyet az ég és leesett az első hó. Nagy öröm volt! Valljuk be, decemberre az ember egészen a feje búbjáig beszürkül. Végre jött a hó, új, tiszta kezdet, lényegtelen dolgok, hepehupák elfedése és egy szép összkép nézegetése, ilyen a havas táj kívül és odabent is. Hiszen a hó csillogása leginkább befelé tükröz: a benti észrevétlen repedéseket és göcsörtöket is szépen befedi a friss puha tisztaság. Végre, végre felülemelkedhetünk!
Tudtuk, hogy meg kell szentelni, mert másnapra elillan, és valóban. Ma már csak a zöld füvön egy kicsire töpörödött jeges hóemberke áll, a répa narancsa meg a földön virít. (Répánk a lógófülű nyúlunk, Kormos miatt van kéznél, aki minden második könyvünket megrágja …sajnos…olyankor nagyon utálom).
Aztán egy hétköznap délután újra esett, és vacsora után azonnal szánkáztunk, mert reggelre már abból sem volt semmi.
Vettük az ünnepi előkészületek és persze majd a két ünnep közötti lét üzenetét: ”ragadd meg a pillanatot”.
Állítsuk meg az időt, úgy könnyebb beleülni a percbe. Léteznek olyan tevékenységek, amik ezt lehetővé teszik. A homokóra megáll, ha zenét hallgattok, könyvet, mesét olvastok, ha alkottok, süttök, semmit tesztek!, pizsama napot tartotok, ha gyertyába bámultok, ha havas tájon jártok, ha énekeltek. A jelen mélysége beszippant ilyenkor.
Jöttek és jönnek sorra a vasárnapok, hol a varrógépet vettük elő egyszerű textildíszek varrásához (előnye, hogy nem kell hozzá varrástudás, tizenegy éves lánykám is negyed óra alatt elsajátította ennek menetét), hol a mézes tésztát gyúrtuk. Jön még a gyertyaöntés, bejglisütés és a kihagyhatatlan sötétedés utáni bolyongásunk a világ huszonöt legszebb és leghíresebb karácsonyi vásárának egyikén: a Vörösmarty téren, ahova idén égősor füzéres fény-villamos visz.

Az advent a latin adventus szóból származik, jelentése eljövetel, megérkezés, az Úr érkezése.
Ha nem tudnám, azt játszanám, hogy az “ad” és a “ventilálás” kifejezés rövidített összetolása ez. Gimnazistaként idegenvezetői fakultációra jártam és egy osztálykiránduláson, ahova lazulni megy az ember, megbízott az osztályfőnök, hogy tartsak Veszprémből kiselőadást. Készülés híján,elmondtam, hogy a város neve a “vesz” és a “prém” szóösszetételből alakult, mert sok vadász lakta a környéket és prémmel kereskedtek,
Visszatérve adventre, ez valóban az adás és a ventilálás ideje, utóbbi alatt érzelmi kiengedésre, szellőztetésre gondolok.
Ilyenkor eltűnhetnek a feszültségek, a harag, a csalódás helyét átveszi a megbocsátás, újrakezdés. Elhessegetjük a rosszat és lubickolunk a jóban, a karácsonyi hópihetáncban, vastagon hullik a szeretet. Adunk és kapunk is.
Gyertyagyújtogatós, szaloncukorpapírzizegős, illóolajos habfürdős, mézeskalácsropogtatós, beszélgetős, kártyázós, versolvasós, angyalharangos, csillagszórós meghitt Karácsonyt kívánok mindannyiunknak! Zene és Zamat röpítsen minket át az Új Esztendőbe!
J. Kovács Judit
Kerekítő
Kép: piqs.de vienetta: Adventsstimmung



