

A lacikonyhákban sparhelten fő a főni való, a ruhastandok mellett sülő húsok szaga azonban nem tudom mennyire lesz kiszellőztethető – az ügyes kézművesek füstölőkkel, illat-gyertyákkal próbálnak szembeszállni a gyomorforgató zsírszaggal. Meglehetősen rossz véleménnyel voltam az úgynevezett kézműves játszóházról, ami össz-vissz 3 asztalból áll. Sem a kézművesek, sem az alkotni betérő gyermekek nem tudnak itt leülni – érezzük is a késztetést, menjünk már a fenébe. Kicsi a hely is, rossz az alapkoncepció is. Zavarjuk a néniket, akik a kézművesség bemutatása helyett egymással beszélgetnének inkább. Már ha beengednek – ugyanis az ajtón csak az juthat be, akit beeresztenek, ez pedig esetleges. Szóval ne itt kézműveskedjünk a gyerekkel, s akkor minden jól alakul majd.

Körbesétálva a legnagyobb forgalom –természetesen a lacikonyhákon kívül – a különféle édességeket és aszalmányokat árusító, nagyon-nagyon kedves, hölgy standján van. Meseszépen pakolta ki a portékáját, és akár 4-5 nyelven is kedveskedik a vásárlóknak, vidámsága betölti a teret. Itt elcsábulunk pár szem aszalt eper erejéig. A többi standnál kiegyenlített az árverseny, az árusok többsége megegyezik abban, hogy főleg a külföldiek pénztárcája nyílik előbb, a magyaroknál még nincs igazán „karácsony tudat” – jönnek, mennek, majd visszatérnek. Magyarokat kérdezgetünk, mennyire elégedettek. A többség visszajáró, népművészet-függő. Szinte mindenki egyöntetűen azt vallja, hogy sokkal jobb, szebb, nívósabb, mint a tavalyi.

Árak a téren



Karácsony a téren
Ha ajándékvásárlási szándékkal jövünk, vagy ha csak az ünnep hangulatába akarunk kerülni, igazán jó helyen járunk. Meseszépek a jókora karácsonyfák, díszei mértéktartóak és illeszkednek a térhez és a standokhoz. Ésszerű a vásár elrendezése, s minden standon vannak szezonális tárgyak, melyek tényleg meghozzák azt az emelkedett, angyalváró hangulatot, amire vágyódunk ilyenkor. Érdemes kimenni, átszellemülni, átélni az ünnep hangulatát. Az ünnepváráshoz csodálatos, művészi betlehemek és folyamatos népi hangszeres koncertek sokasága ad hátteret.

Angyalok a téren
Természetesen rákérdeztünk az árusoknál arra is, mi a legmenőbb termék: szinte mindenütt az első-második helyen az angyalkát említették. A meseszép, precízen horgolt angyalkákat a magyar nagymamák mintának, a külföldiek tízesével karácsonyfadísznek vásárolják. (Darabja 500 Ft – ez igazán barátságos ár egy kézműves angyalkáért!) Találtunk plüssangyalt, fa-angyalt, termés angyalt, rézangyalt és cserép angyalt, s ki tudja még miféle angyalkákat … Fotósunkkal karöltve ezért aztán külön angyalkás fotó-kollekciót gyártottunk angyalhitű, na meg a szépet szerető olvasóink számára.





Művészek a téren
Botta Mónika – a nemezművesség nagymestere. Standja csodálatos szín kavalkád, minden tárgyhoz öröm hozzáérni, mert puha, színes és ölelős. A magyar és lassan már a külföldi vásárlók is ismerik, és egyre jobban szeretik a nemezből kszült dolgokat. A natúr színek és a historizáló tárgyak helyett azonban sokkal jobban keresik a különleges és szép színeket – Mónika tárgyait magyarok ugyanúgy veszik, mint külföldiek. Természetesen a cuki puha angyalok legpuhábbika és legcukibbika nemezből készült. Íme:

Erdős (S) Anna keramikus művész bögréin már a következő generáció is megjelenhet, hiszen kislánya kedves, rajzos művészi figurái jelennek meg a tárgyakon.


Venczelné Danyi Judit népi iparművész adventi koszorúja, szövött karácsonyfája azért is érdekes, mert Judit nem tanulta a virágkötészetet. Népművészként kiállításokon, s tapasztalati úton autodidaktaként tanulta meg a szakmát. Talán ezért annyira egyediek, manírtól mentesek alkotásai.

Török Emőke nemzetközi hírű babakészítő művész babáiról pedig egyszerűen elegendő annyit elmondani, hogy minden gyermek megáll itt és csodálatos gombszemükbe feledkezik. Ez pedig maga a karácsonyi csoda.




