Na de mi van olyankor, ha jönnek az esőfelhők? Persze, hogy para. A jégeső meg persze extra para, mert az kipukkaszthatja. Megölheti. Örökre. Egy pillanat töredéke alatt. De ha van valaki, aki terelgeti, és figyeli, hogy merre jár, na és persze lerángatja, ha baj van… Máris más az élet. És te is. Megváltozol. Máris vinnéd fel magaddal az égbe, hogy ő is láthassa a csodaszép kék eget. Hogy megértse, miről is szól az élet. Hogy ő is tudja, hogy mi az a boldogság.
De ha 50 centis intim zónában szorongat, véged van. Szétpukkansz. Ha árgus szemekkel 0-24 órában rajtad tartja a szemét, na meg a kezeit, úgy fogod érezni magad, mintha ValóságshowLufi lennél. Snitt. Szabadságvesztés. Menekülés. Gyorsan, olyan messzire, olyan gyorsan, ahová úgysem tud követni.
Ugye így már világos? A rabság mindannyiunk lelkét megöli. Ha sokat simogatod, ölelgeted, fogdosod, szétpukkan. Nézd csak meg a lufit. Ha egy kislurkó nem bír vele betelni, és meg akarja szeretgetni, irreálisan hamar szétpukkan. Mi miért járnánk másképp?
Onnantól, hogy meg akarnak fogni, már menekülnél is. Talán itt a hiba. Mindenki el akarja venni a másik szabadságát. Azt akarják, hogy CSAK az övé lehessen a másik. A lufi. Pedig a lufinak magasra kell szállnia. Azért van, hogy mindenki örömét lelje benne, és mosolyt csaljon az arcokra. Mert ha lufit látsz az égen, mosolyogsz. Mert milyen jó neki. Szabadon van. Fent a kék égen. És élvezi. Erről beszélek. Ott is van a mosoly.
Aztán jössz te, mint boldog új „játékod” tulajdonosa, hogy bezárd egy börtönbe, és eldobd a kulcsot. Mert nehogy már másé is legyen. Csak a tiéd. A kezed pedig első érintésével megöli. Kipukkasztja. Tönkreteszi.
Éld az életed, és hagyd a másikat is a saját útján járni. Hagyd meg a szabadságát, és ő is meghagyja a tiédet. Ne járj úgy, mint a lufival. A boldogság titka talán abban rejlik, hogy egyedül is boldog vagy és kiegyensúlyozott. Hogy nem feltétlenül van szükséged egy másik lényre ahhoz, hogy egy egész lehess, ugyanakkor tisztában vagy azzal, hogy sokat tudnál adni egy másiknak. A másiknak. Nem akárkinek.
A titok nyitja talán abban rejlik, hogy elfogadod magad, és kifested az életed. A lehető legtöbb színnel. Úgy, ahogy neked tetszik. Ahogy te akarod. És ha a másiknak kell egy színes ceruza, te adsz neki. Sőt, ha kéri, segíted. De nem befolyásolod. Hagyd, hogy megfesse a saját életét, és ne avatkozz bele. Mert akkor ő sem fog beleavatkozni az életedbe. Egymás tiszteletét pedig nem is lehetne könnyebben kivívni. Csak így.
Képek:
www.dreamstime.com - Happy playing
www.dreamstime.com - Balloon



