A külcsín és belbecs
Tartja magát az a megingathatatlannak tűnő tézis, miszerint a férfiakra a vizuális, míg a nőkre a taktilis ingerek hatnak a leginkább. Ezek fényében azt mondhatjuk, az, amit a férfiaknak két formás mell, vagy egy fenék jelent, számunkra a csók és az érintés hordozzák magukban.
Pedig hát ez sem igaz minden esetben.
Számomra legalábbis éppolyan fontos a fizikai megjelenés, mint egyéb más paraméter, amikor a vonzalom kialakulási valószínűségét latolgatom egy ismeretlennel szemben.
Ilyenkor fokozottan figyelem a harmóniát, a megjelenést, az ugyanis, ahogyan kinézünk, az elsődleges kommunikációs eszköz a kezünkben önmagunkról a világ felé.
Az öltözékünk, a hajviseletünk mind-mind a gondolkodásmódunkról és hozzáállásunkról adnak visszajelzést a megfigyelő számára. Nem mindegy például, mikor mit veszünk magunkra. Mely ruhadarabokat preferáljuk, vagy épp hogyan kombináljunk őket – akár hangulatunktól függően. Hogy a színek és formák, illetve hajviselet kérdését már ne is említsem.
A testfelépítés persze megint más kérdés.
Egy férfi igenis legyen férfi! Vagyis váltsa ki belőlem az „oltalmazott nő” érzést önmagában azzal, ahogyan kinéz.
A magas termet, a széles vállöv és a határozott kiállás erről adhatnak tanúbizonyságot, ámbátor a tökéletes megjelenés illúzióromboló verbalitással fűszerezve azonnal kedvemet szegi a fizikai ismeretség elmélyítését megcélzó elképzeléseimnek.

A befolyásolás létszükséglete
Ne legyünk azonban álszentek!
Ebben a világban bizony mindkét nem képviselője arra törekszik, hogy a lehető legtöbbet kihozva önmagából, a megjelenéséből és viselkedéséből, képessé váljon sikeresen befolyásolni az őt megfigyelők róla kialakítani készült véleményét. Ez éppúgy igaz lehet egy vizsgára, mint egy állásinterjúra, vagy épp egy új társasághoz csatlakozva az ott megismert személyek megnyerését megcélzó kísérletre.
Amikor azonban a tét a potenciális párválasztás, már közel sem biztos, hogy a fegyverek és a harcmód megválasztása éppolyan jól definiáltan történik, mint ahogyan az az emberi kapcsolatok szerveződésének egyéb színterein megfigyelhető.
A befolyásolás és megtévesztés alapvető érdekünk, hiszen megjelenésünkben hordozzuk azokat az elsődleges jegyeket, melyekkel képesek vagyunk kiváltani másokból a vonzalmat és az érdeklődést. Amikor párt választunk – akár egyetlen éjszakára – valamilyen szinten önmagunk inverz párját keressük.
Én jelen esetben valahol azt a férfit, aki én volnék, ha nem nőnek születtem volna. Azt is mondhatnám, az abszolút nő keresi ilyenkor az abszolút férfit.
Van azonban valami, ami ebben a játékban bizony sokat ronthat vagy javíthat a genetikai és szocializációs alapokon.
Ez pedig az általunk választott illat.

Az evolúciós alapok
Minden férfi és nő egyedi illattal rendelkezik, melyeket sajnos különböző kozmetikai eljárásokkal vagy szerekkel sok esetben teljesen elfedünk. Pedig a szaglás roppant fontos a párválasztásban, hiszen általa akár a genetikai hasonlóság mértékére is következtethetünk – természetesen tudattalan módon.
Márpedig az ivaros szaporodást választott fajok között ez bizony kiemelt jelentőségű, hiszen az utód életben maradási esélyeit azzal lehet a leginkább növelni, ha minél különbözőbb genetikai adottságokkal rendelkező egyedek nemzik őt. Így válik a szervezete a kórokozók támadásaival szemben a legellenállóbbá.
A fizikai vonzalom kialakulásában tehát evolúciós gyökereket kell keresni, s így rögtön érthetővé válik, hogyan képes a klasszikus bugyiforraló élményt akár egy jól megválasztott illatkombináció is kiváltani.
Tudtunkon kívül ugyanis legtöbbször olyan illatokat preferálunk, melyek által a saját természetes illatunk hangsúlyozhatóvá válik.
Megjegyzem, én nem használok parfümöt.
Sokáig kerestem a tökéleteset, csakhogy ezidáig egyetlen illatkombinációban sem véltem felfedezni azt, ami én vagyok.
A férfiillatokkal azonban más a helyzet.
Olyannyira, hogy egyiktől-másiktól olykor még a térdem is összerogy, ha megérzem…
Az illatok rabságában
Nem túlzás azt állítani, hogy életem egyik nagy szerelmének illatába bizony előbb szerettem bele, mint magába a hús-vér férfibe. Sosem felejtem el, ahogyan közeledett felém az utcán, s bár már a látvány önmagában roppant megkapónak bizonyult, a bemutatkozásnál rajta érzett arcvíz és parfüm egy életre az emlékezetembe égették a pillanatot.
Ritkán nedvesedik be a bugyim egy ismeretlen férfi puszta jelenlététől, esetében azonban már akkor állt a bál vaginafronton, mikor az imént elhangzott vezeték- és keresztnév párosításon túl mást jóformán még nem is igen tudtam az előttem álló pasiról.
Az az illat sokáig kísértett.
A szakítás után is még hosszú-hosszú időn keresztül élt bennem, s akárhányszor megéreztem egy másik férfin, izgalommal vegyes zavar lett úrrá rajtam. Éreztem a fájóan ismerős illatot, csakhogy nem az a férfi állt előttem, akin pedig érezni vágytam volna…
A Csajokkal olykor egy parfümériába betörve körbeszaglásszuk a teljes pasirészleget, majd kis illatcsíkokon kimentve a legkedvesebb szeretőinket, később az utcán sztorizgatunk róluk hol fel-felkacagva a megelevenedett élményeken, hol kissé elkámpicsorodva a felidézett emlékeken - mert hát ilyen is van.
Az illatok ugyanis mélyen az emlékeinkbe vésődnek.
Amikor például megérzem egy bizonyos szappan illatát egy férfi tenyerén, a szemem lehunyása nélkül megelevenedik előttem Olaszország napsütötte utcácskája, és magamon érzem Angelo meleg érintését, ahogyan egy fagyicseppet készül épp gyengéden letörölni a szám széléről.
Szinte érzem a jelenlétét, miközben a valóságban egy teljesen más férfi ül mellettem élénken gesztikulálva.
Egy öblítő édeskés vaníliaillata pedig önkéntelenül is visszarepít az időben egészen a tánciskolám kapujáig, ahol szinte újraélem azokat a titkos flörtöléssel töltött izgalmas pillanatokat, melyekben annak idején a tanárom mellett volt részem. Az ő ruhái árasztották magukból ezt az illatot, melyet oly sokszor éreztem, mikor szorosan egymáshoz simulva egy-egy lépéskombinációt gyakoroltunk.
A női gyengeség
Az illatok tehát fontos és meghatározó részét képezik az emlékeinknek, szorosan összefonódva velük továbbélnek bennünk akkor is, mikor azt talán már nem is feltételeznénk.
S valóban, illatokat spontán módon felidézni, vagy épp szóban leírni nem is igen tudunk, ellenben, ha megérezzük őket, akaratlanul is elárasztanak minket a hozzá köthető jó és/vagy rossz emlékek.
Az illatok sokszor még olyan emlékképeket is képesek előhívni, melyeket rég elfeledettnek hittünk.
Annak oka pedig, hogy miért kötődnek ilyen erősen az emlékeinkhez és az emocionális válaszreakciókhoz, valahol agyunk strukturális és működésbeli sajátosságaiban keresendő.
Egy-egy illat bizony hosszú-hosszú időn keresztül képes - mintegy időkapszulaként - magába zárni az élményeinket bizonyos férfiakról az életünkből, melyekbe az adott parfümbe szippantva időnként jó vissza-visszautazni egy kis nosztalgia erejéig.
Amikor azonban egy új potenciális pasin egy volt szeretőnk illata köszön vissza, az bizony komoly konfúzióra adhat okot, minekután félő, hogy az emlékkép rabláncára verve, nem is leszünk képesek elvonatkoztatni a felszínre törő érzéseinktől. Ámde nincs is rá szükség.
Nők vagyunk, így az érzéseink sok esetben felülírják a racionalitást.
Én azonban vállalom a női gyengeségnek ezt a formáját…
Kíváncsi vagy Völgyessy Véda mindennapjaira?
A részletekért kattints ide: http://vaginautazas.blog.nlcafe.hu/
Képek:
www.piqs.de - Mexx
www.piqs.de - 348. Fotokurs Design: Drops on Night Flight



