A Vénusz bolygó a nőiesség, a szépség, a szerelem kifejezője. A görögök Afroditéként tisztelték. Sokáig a Föld ikertestvérének tekintették. A mai, vénuszi napon ismerjük meg Vénusszal! A Vénuszt soráig a Föld ikertestvérének tekintették, mivel mérete, tömege és a Naprendszerben elfoglalt helyzete a Földéhez hasonló. Mára kiderült, hogy a bolygónktól jelentősen eltérő égitest, élete elején a Földhöz hasonló volt, de aztán "rossz útra tért", és mára forró pokollá változott a felszíne.
A Vénusz bolygó légköre
A Vénuszt sűrű széndioxid légkör borítja, az atmoszféra tömege közel 100-szorosa a Földének. Emiatt nagyon erős a légkör üvegházhatása. Ez több mint 400 fokkal emeli a felszíni hőmérsékletet, így alakul ki a felszínen a 450-500 °C forróság és a földfelszíni nyomás 90-szerese. A légkörben 40-70 km-es magasság között kénsavas felhők húzódnak, de az ezekből hulló savas első még a felszín elérése előtt elpárolog. A sűrű légkörben megszűrt napfény sárgás-vörösesen érkezik a felszínre, ahol 4-6 km a látótávolság. A tájat a melegtől feltöredezett kőzetek törmeléke borítja. A légkör erős üvegházhatása és nagy hőkapacitása miatt nincsen napi hőingás, mindig és mindenhol közel ugyanakkora a hőmérséklet.
A Vénusz bolygó felszíne
A bolygó felszínét a sűrű légköre miatt közvetlenül nem láthatjuk. Így a felszíni alakzatait a körülötte keringő űrszondák radartérképei alapján ismerjük csupán. Ezeken is számos érdekes alakzatot találhatunk. A bolygó domborzata különbözik attól, ahogyan a Földünk festene, ha az óceánokat eltávolítanánk róla. A Vénusz szín-magasság ábrázolású képein a mélyebb kék árnyalatú területekből elszórtan emelkednek csak ki magasabb részek, így nem alkotnak összefüggő kontinenseket. Ezek kisebb, kivastagodott kéregrészek lehetnek. A Vénuszon feltehetőleg egy típusú kéreg van, ellenben a Föld kontinentális és óceáni kéregtípusokkal. Felszíne kozmikus léptékkel mérve fiatal, max. 0,5-1 milliárd éves. Nagy részét vulkáni lávasíkságok borítják, tűzhányói még ma is aktívak lehetnek! Elnyúlt hegyvonulatok is vannak a Vénuszon, de nem olyan kiterjedtek, mint pl. a Földön, az ütköző kőzetlemezek peremén keletkezett gyűrt hegységek. (Bővebben itt olvashatunk a Vénusz bolygóról!)
Vénusz – Afrodité; a szerelem és a szépség istennője.
Homerosnál Zeusnak és Dionénak leánya. Hesiodos szerint a tenger habjából támadt, midőn a Kronos által kiherélt Uranosnak nemzőszerve Kythera szigete mellett a tengerbe esett (innen A. mellékneve: kytherai, cytherei istennő); a tenger habjából kiemelkedő A. (görögül A. Anadyomene) azután Cyprus szigeténél szállott partra. A tenger habjából felmerült istennő mondája keleti eredetű és elő-Ázsiából jutott a görögökhöz.
Örökölt mítosz
A szírek szerint az istennőt galamb költötte ki abból a tojásból, melyet halak az Eufratesben találtak és a partra toltak. Afrodité egész tisztelete görög és keleti vallási elemeknek korai vegyületéből keletkezett. Az elő-ázsiai régi semita népek Astarte (Astar, Istar, Astoret) néven tisztelték a növény- és állatvilágban tapasztalható termékenységnek előidézőjét, ki a földön minden életet nedvességből fakaszt. A görög szellem átalakító hatása alatt a női termékenységet megszemélyesítő Astartéból idealizálva a szerelem istennője lett.
Afrodité öve
Afrodité egyaránt uralkodik isteneken és embereken, övében van összegyűjtve mindaz a csábos erő, bűbájos varázs, melynek senki sem állhat ellen. Ő a legszebb az istennők között, a szépségversenyben Páris neki itéli oda az aranyalmát. Afrodité tisztelete az ókori görögök között általánosan elterjedt, legjobban mégis a tengermelléki városokban tisztelték; ő, a tenger szülötte, ugyanis különös védelmében részesítette a hajósokat s kedvező utat biztosított nekik a tengeren.
Az istennő barátai
Ily minőségében szent állata a delfin; egyébként kedvelt állatai a galamb, veréb és nyúl (az ókoriak hite szerint a legszaporább állatok), a kos és a hattyú;
A virágok közül jelképei a rózsa, mák, mirtusz, gránát és alma.
Vénusz a képzőművészetben
Vénusz nagy szerepet kap a művészetekben. Keleten ábrázolásának legrégibb és legelterjedtebb típusa meztelenül mutatja az istennőt, amint két kezét két emlőjére szorítja, avagy egyik kezét lebocsátja, másikban meg galambot tart, vagy ölét takarja vele. Ezeknek a szobrocskáknak kivitele általában kezdetleges. A görög művészet első, archaikus korából való, szintén nagyobbrészt még primitív szobrocskák teljesen felöltöztetve ábrázolják az istennőt, amint két kezét mellére szorítja, vagy úgy, hogy az egyikkel ruháját fogja, a másikat meg, rendesen valami attribútummal (galamb, alma, virág), melle elé tartja. A IV. sz. alkotta meg Vénusznak azon típusait, melyek az istennőt teljesen meztelenül, szépségének leplezetlen bájában mutatják be. Az istennő meztelensége megokolt: fürdőbe készülvén szállni, leteszi éppen ruháját és a közben ösztönszerűleg eltakarja jobbjával ölét.
A Miloi Vénusz
A hellenisztikus kornak alkotása a népszerű melosi Afrodité, vagy a mint latinosan emlegetik, a miloi Venus, a párisi Louvrnak gyöngye, mely melléknevét lelőhelyéről, Melos szigetéről kapta. Két karja letörött, s a sok kísérlet ellenére sem sikerült máig oly kiegészítésüket javasolni, mely megfejtené, miként akarta a művész az istennőt ábrázolni. Az érett női szépség ez utolérhetetlen plasztikai kifejezését mellékletűnk mutatja. (képünön)
Éremképeken is gyakran szerepel Vénuszt antik festészet szintén kedvelte. A szerelem istenasszonyának ábrázolása gyakori, de a fekete alakos vázaképeken ritkábban szerepel, ám annál sűrűbben fordul elő a piros alakos vázákon: hol hattyú viszi, hol kecskebakon nyargal, máskor Erosz szerű kis alakok viszik kocsiját, majd tisztálkodás közben látjuk.
A Vénusz Asztrológiai vonatkozásai
Szimbólumtartalma: Az arány, a szépség, a kiegyensúlyozottság, a kemény feszesség oldása. A kötetlenség, a szeretet, de annak tágabb értelme, mert a vásárolt szeretettől a hazaszeretetig terjed és beleillik a társaságkedvelés és a társaságkedveltség épp úgy mint a szép szeretete a magasabb művészetek kedvelése, kifinomult arányérzékkel, túlzások nélkül. A "fortuna minor"(kisebbik szerencse), de a szónak inkább materiális értelmében; a helyzetek kiegyensúlyozottságára való törekvés, mert az igazi harmónia; a jó megjelenés, a szép hang, a megnyerő modor, egészséges és túlzásmentes vonzódás az étel- ital- szerelem. Vele analóg a művészeti alkotás keltette gyönyör iránt, fizikai és átvitt értelemben egyaránt; további utalások esetén a zene, és a költészet, avagy a képzőművészetek iránti nagyobb vonzódás is kitapintható; az arányosság, a formaszépség illetve az ezek utáni vágy.
Az emberi szervezet működésének egyensúlyát biztosító szervek, elsőkként a mirigyek, majd torok, a szervezetben zajló cirkulációk, a vese, emésztés, vérkeringés van vele kapcsolatban.
A Mérleg jegyében uralkodik.
G.K.



