Herman Wouk nyomán
Ma éjszaka reggelig tartó előadásokban lehet része annak, aki meglátogatja a Vasvári utcai zsinagógát. Együtt köszönti a közösség pünkösd, a termékenység ünnepét.
Peszách második napjának reggelén a régi időkben a közösség egymértéknyi - egy omer - árpát vitt a Templomba, hogy köszöntse a föld termékenységének újjáébredését. Az árpa korán érő gabonaféle. Ezzel az omerral az aratás ideje is megkezdődött. Palesztinában csak az árparítus befejezése után ettek az új termésből.
A búza mintegy hét héttel később ért be. A judaizmusban ez a periódus, „az omerszámlálás ideje", az egyik legnagyobb időjelképpé lett. Attól a naptól kezdve, amelyen az első mértéknyi árpa a Templomba érkezett, hét teljes hetet számoltak ki. Az ötvenedik napon ünnepelte a nemzet a nyárünnepet, Sávuotot. Megint tömegek zarándokoltak Jeruzsálembe: ezúttal a föld első termését és gyümölcseit vitték áldozatként.
Vallás fórum
Ezek a tények az ünnep nevét is megmagyarázzák. Sávuot héberül „heteket" jelent. A görög pentekosztesz annyit tesz: „ötvenedik nap". (Ebből ered a magyar „pünkösd".)
A nyárünnep egy napig tart, Izraelen kívül kétnapos. A Templom idejében sok aratási rítus is szerepelt benne. Ma szombati és egyéb ünnepi előírásokon kívül nincs megkülönböztető jelképe. A Talmud Áceretnak nevezi, vagy „az utolsó gyülekezet napjának", arra utalva, hogy ez az ünnep zárja le a Peszáchkor kezdődött vallási szokásrendet. Az egyiptomi kivonulással kezdődött a sor, amelynek tetőpontja a sínai Tóra-adás.
A bölcs rabbik, Mózes második könyvének szövegét elemezve úgy találták, hogy a sínai kinyilatkoztatás pontosan a Peszách második napja utáni ötvenedik napon, Sávuot idején történt. A nyárünnep így a sínai kinyilatkoztatás ünnepe is lett. Az aratási fesztivál helyett egyre inkább a törvény átvételének megünneplése került a nap központi helyére. A többi ünneppel ellentétben a zsidó művészet és törvényhozás kevés figyelmet fordít erre a napra. A Talmud nem foglalkozik vele külön traktátusban. A megtartására vonatkozó utalásokat a mezőgazdaságra és a Templomra vonatkozó törvények közt elszórva találjuk meg.
Régi hagyomány, hogy az ünnepi lakomán tejes ételeket esznek. Ennek a szokásnak köszönhetőek a különböző nagyszerű zsidó ételspecialitások, amelyeket azok is értékelnek, akik sok egyebet nem tartanak nagyra őseik hitéből.
A Templomban és Jeruzsálem utcáin halmozódó zsengék, kalászok és gyümölcsök visszfényeként szokás Sávuotkor virágokkal és ágakkal megrakni a zsinagógát és a lakást.
A Peszách és Sávuot közötti „számlálás" időszaka, a szfirá, a száműzetés után a nemzeti gyász idejévé vált. A hagyomány összekapcsolja a bánkódást egy pestisjárvánnyal, amelyben rabbi Ákivá tanítványainak ezrei pusztultak el. A számlálás és várakozás idején a félgyász tartásának kialakulásához a száműzetésben élő zsidóság mélabús felhangokkal teli jelképe is hozzájárulhatott. A vallásos zsidók nem rendeznek szertartásokat a szfirá idején. Az esedékes esküvőket a harmincharmadik napon, Lág BáOmerkor tartják: a hagyomány szerint ezen a napon ért véget a járvány. Ezen a napon a zsidó iskolákban tanítási szünet van, és a gyerekek rendszerint kirándulni mennek.
Dobosy Ildikó
Ma éjszaka reggelig tartó előadásokban lehet része annak, aki meglátogatja a Vasvári utcai zsinagógát. Együtt köszönti a közösség pünkösd, a termékenység ünnepét.
Tetszett a cikk?



