Rohanunk, futunk, beszélünk, agyalunk, szervezünk, tervezünk, beesünk az ágyba, sokszor olyan fáradtan, hogy még aludni sem tudunk. Meg kell birkóznunk az információk áradatával, és azzal, hogy inkább kevesebbet, de azt tegyük, amire igazán és valójában szükségünk van. És ugyanígy, azt együk, amire igazán és valójában…

Rohanunk, futunk, beszélünk, agyalunk, szervezünk, tervezünk, beesünk az ágyba, sokszor olyan fáradtan, hogy még aludni sem tudunk. Meg kell birkóznunk az információk áradatával, és azzal, hogy inkább kevesebbet, de azt tegyük, amire igazán és valójában szükségünk van. És ugyanígy, azt együk, amire igazán és valójában…

A bőség zavarában vagyunk sokszor sok mindenben, meg a zajban, meg a nyüzsgésben, meg az őrületben, meg a káoszban. Az aktívan hibás pihenés is sokszor csak tovább fokozza a belső zavarodottságainkat, mert megiszunk valami alkoholt, megnézünk egy gyenge filmet, felteszünk egy rossz zenét, vagy éppen a szomszédból ömlik át valami tucc-tucc hangzavar.


Többnyire nem adunk magunknak időt arra, hogy csak úgy kivonuljunk a tömegből, a mindennapi hajtásból, és leüljünk vagy lefeküdjünk meditálni vagy álmodni úgy, hogy abból értékes és értékelhető üzeneteket is vegyünk a saját és mások életére nézve. Amikor azt mesélem a munkahelyemen, hogy én minden nap délután, vagy kora este, 1 teljes órát elvonulok relaxálni (autogén tréning, testet-lelket ellazító gyakorlatsor), vagy aludni, vagy meditálni, akkor furcsán néznek rám.

Olyasmiket mondanak, hogy ők nem betegek, nem kell lefeküdniük napközben, vagy hogy kinek van erre ideje. Ilyenkor mindig úgy érzem, hogy bűntudatot akarnak kelteni bennem, mintha nem dolgoznék eleget, és magukat egy olyan mártír piedesztálra helyezni, aminek a világon semmi értelme sincs. Az üzenete: mi bezzeg éjjel-nappal dolgozunk. De minek, kérdem én? Átrohanunk az életen, nem értünk meg semmit, vagy csak nagyon keveset, és egyszer csak vége lesz mindennek. Így élünk, így lélegzünk, így eszünk-iszunk. Emésztetlenül átfut rajtunk az élet és az egész világ. De minek, kérdem én?

Az elmúlt pénteken délután furcsa keveredését láthattam a fenti gondolatok valóságban való megjelenésének. Egy autószalonban állított ki mandalákat 7 művész.
A zajos világnak egy szeletében kis időre megnyugvást sugároznak a falakra tett alkotások.

Az ötlet az Impresszum magazin főszerkesztőjétől származik, aki elértéktelenedő és leépülő világunkban, ha csak rövid időre is, de szeretné megfogni az örök értékűt, az örökérvényűt.
Lapjában kortárs képzőművészeket mutat be, rendezvényeiken pedig megjelennek az alkotók az alkotásaikkal együtt. Lehet velük személyesen találkozni, beszélgetni, képeiket a saját szemünkkel nézni pár méterre tőlünk, kapcsolódni hozzájuk vagy kapcsolni olyan egyéb tevékenységeket és szolgáltatásokat, melyek mind-mind ezt a napközbeni megállást, megpihenést, elgondolkozást, megértést és megélést, a mindennapi élet megemelését szolgálják.

Az autószalonban feltett és június végéig látható mandalák kiállításának megnyitására neves személyeket kértek fel. A vendéglátók és szervezők mellett többek között Ranjit Rae az Indiai Köztársaság budapesti nagykövete és Popper Péter tanár úr szólt az indiai kultúráról és vallásról, valamint a mandalák világáról.

Popper Pétert mindig csodálom. Ahol megjelenik és megszólal, ott valami új teremtődik. Egy kis lelki oázis. Lényegre törően szellemes és tartalmas, pontosan szerkesztett mondandójával telibe talál, és elmond mindent, amit érdemes, amit csak kell és lehet, és amin aztán napokig elmélkedhet a kedves hallgató, ha akarja. A mandalákról szóló kiselőadásában ő is arról beszélt, hogy ez a módszer, eszköz, alkotás, segít az elcsendesedésben, a befelé fordulásban, a meditálásban. Az embernek mindig is szüksége volt erre, és az indiai kultúrában és vallásban ezek természetes velejárói az emberek életének. A mudra a testtartással, a mantra a hangzással, éri el az elcsendesedést és a befelé vagy felfelé fordulás állapotát.

A mandala a körkörös formájával, a kör vagy gömb szimbolikájával, valamint a színeivel a kozmoszt, a teremtést, az istenséget jelképezi, tehát mindazt, ami az embert ki- és felemeli a mindennapi életéből, illetve értelmet ad annak.

Fontos benne a rend, a rendszer és a harmónia, amit oly sokan és sokszor dúlnak fel nap mint nap a világban, mind személyes, mind pedig társadalmi méretekben, életekben.
A színeknek is jelentésük és jelentőségük van. A világos kék jelképezi például a belső megnyugvást és megtisztulást, a rózsaszín a lelki gyógyulást, az arany a szeretetet, az ezüst azt a szálat, ami az embert az istenséghez köti, a zöld a testi gyógyulást, a lila a misztikumot, a sárga az intellektust, a barna a földet, a fehér a nyugalmat. Biztosan vannak más szín magyarázatok is, meg az is biztos, hogy kinek-kinek lehet saját színvilága és jelképrendszere is, de a mandalák világában a fent leírtak számítnak (a teljesség igénye nélkül felsorolva azokat).

A kiállítás alkotói más színeket és más értelmezéseket is használtak, amiről a megnyitó beszédek után nyilatkoztak is, egyben kicsit bemutatva magukat és alkotásaikat.

Van köztük képzőművész, de van gyógyult beteg is, és gyógyító is, hiszen a mandala festést, készítést gyógyításra is lehet használni. A bennük és általuk képviselt rend, a betegekben is rendet teremt; pszichoszomatikus, depressziós és egyéb pszichés problémákkal küzdőknek belső megnyugvást, elcsendesedést, koncentrálást és koncentráltságot ad, ami már önmagában is gyógyító. A kiállítók közt van műszaki ember is, kezdő és gyakorlott művész, vagy inkább azt mondanám, hogy alkotó életmódot élő ember egyaránt.

Popper tanár úr megnyitó beszéde végén említést tett a tibeti szerzetesek által minden évben napokig készülő színes homok mandalákról, melyet a végén egy nap alatt lesöpörnek.
Ez jelképezi az egész emberi életünket is. Felépítjük, díszítgetjük, szépítgetjük, színesítjük, egy nap pedig az egészet elsöpri a halál. A teremtés mítosza is ebben rejlik, mondta ő.
Egy napon elhangzott az a szó, hogy „LEGYEN”, és lehet, hogy egy másik napon majd elhangzik az, hogy „NE LEGYEN”, és akkor az egész eltűnik a semmibe.

A Renault Ház autószalonjának első emeletén a mandala kiállítás még június végéig „VAN”, és megtekinthető.

Aki elmegy és megnézi ezeket a mandalákat, talán szavak és megnyitó beszédek nélkül is érzékelheti és átélheti mindazt, ami a koncentrikus körkörös formákból a saját és az emberiség életére nézve fontos és lényeges.

Kívánom mindenkinek, hogy meg tudjon állni naponta egy-egy órácskára a nagy forgatagban és forgalomban, akkor is, ha éppen egy autószalon kellős közepén teszi ezt. Sőt, akkor még inkább!

MIRA

Ezoterika fórum


Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.