Az Univerzumban öt dimenzió van, éppen úgy, mint a testünkben. Ezért van öt ujjunk is. Minden ujj hegyén megy be az energia, ezekből a dimenziókból. Az Univerzumon kívüli első dimenzió a Nirvána, a Paradicsom, a mennyország, így hívjuk ezt a helyet. Itt örök fény árad, olyasmi mint a Nap

Az Univerzumban öt dimenzió van, éppen úgy, mint a testünkben. Ezért van öt ujjunk is. Minden ujj hegyén megy be az energia, ezekből a dimenziókból. Az Univerzumon kívüli első dimenzió a Nirvána, a Paradicsom, a mennyország, így hívjuk ezt a helyet. Itt örök fény árad, olyasmi mint a Nap, de ez Isten fénye. Itt vannak ligetek, egy templom, egy tó, melynek a vize rózsaszín és olyan mintha selyemben fürödnél, amikor belemész. Itt minden kívánságod teljesül de nem érzel ízt. Hiába szeretnél enni, amit ugyan megtehetsz de nem vagy éhes, nem vagy szomjas. Itt azok vannak, akik megpihennek, mert Isten így döntött. A tanítványoknak régebben itt adta oda Isten a beavatást.
Ezoterika fórum

Az asztráltestet vittem fel a templomba, ez a templom látszólag kívülről kicsi volt és nem volt benne díszítés. Ahogy beléptem és mentem befelé, egyre nőtt és tágult. Az idő temploma ez, az időn kívüli létben. Isten itt egy öreg bölcsként jelent meg, fényruhát, fénycipőt, lángoló kardot adott a tanítványoknak, majd koronát, legvégül almát és jogart. Ezt a beavatást az asztráltest közvetítette a fizikai testnek, amit itt a szobában ülve éreztek. A templom falán belül képek futnak a falon és az látható, hogy mi történik az Univerzumban és a Földön. Itt addig marad a lélek, amíg rájön arra, hogy nem eszik, nem iszik és mégis él, majd átlép a második dimenzióba. Itt már nem beszélhet, nem gondolkodhat, meditációs állapotban létezik.

Akik ezt idelent gyakorolják, nekik ezeket a dimenziókat nem kell bejárni. A harmadik dimenzióban bomlik le az energiatest a lélekről. A lélek csak gömb lesz, rajta egy szem. Innen a Guru küldi le a következő feladatra őket, mert még nem olyan fejlett a lélek, hogy tudja mi a következő feladata. A negyedik dimenzió a büntető, azoknak, akik már itt a Földön tudással bírnak, de elvonulnak a világtól és nem törődnek másokkal, csak azzal, hogy ők maradjanak meg tisztán. Nem tanítanak, nehogy bárkitől is rossz rezgést kapjanak, nem segítenek a többi léleknek idelent fejlődni, megtartják maguknak a tudást. Hófehér felhőn állnak, hófehér habszerű anyaggal vannak bevonva, csak állnak és szenvednek. Ha azt hiszed ez a pokol akkor tévedsz, mert olyan nincs. Én bejártam mindent és sehol nem találtam, nincs és nincs! Ez csak az ember tudatában létezik. Ez csak büntető dimenzió.

Az ötödik dimenzió a védőszent kiképző, azoknak akiknek már nem kell testet ölteni de még további feladat vár rájuk. Nehéz a védőszentek feladata, és nagyon keveseknek jut eszébe este, hogy megköszönje nekik, hogy az ágyban töltheti az éjszakát és túlélt olyan eseményeket, amelyekre azt mondjuk csoda volt. A hatodik dimenzióban vannak a fényszentek és az angyalok. Ha valaki itt lent elkezd gyógyítani, jönnek és segítik az energiaátadást a fényszentek. Az angyalok a figyelők, hogy mit gondol kezelés alatt a gyógyító, a szeretet vezeti-e a kezét, vagy közben mással foglalkozik az agya. Ha hibázunk kezelés alatt, az angyal Istennél tesz jelentést. A hetedik dimenzió sűrű tejfehér anyag. Olyan, mint a labda és nagyon vastag a fala, ebből nyílik át hét boltívre kivágott forma. Ebben hófehér szentek állnak. Nekik nem tudom mi a feladatuk, mert amikor Jézus ide felvitt, én akkor csak azzal voltam elfoglalva, hogy hol van Isten, mert Őt kerestem mindenhol. Jézus végigvezetett minden dimenzión, huszonhét évig tartott az Ő tanítása, lehet, hogy fájt neki, hogy Ő velem van, én meg Istent kerestem mindenhol. Nem tudom, mert utána már csak Krisztusként jelent meg egyszer, amikor majdnem elégtünk tőle. Ha jött kezeléshez, már csak a beteghez jött. Hozzám nem szólt többet. Az életem legkegyetlenebb fájdalmát éltem meg addig, amíg Isten nem nyilvánult meg ködként és nem szólt hozzám. Jézus hiányát nem tudom szavakba önteni még ma sem. Nem jött többet tanítani engem, ide jártam fel, a tejfehér anyagba ordítani, mert majd belehaltam a hiányába.

Ezért nem tudom mi a feladatuk ezeknek a tejfehér Szenteknek, akik itt állnak. Ha átjutsz ezen a boltíves átjárón, kinézel és láthatod a végtelen üres teret, ez maga az Atya. Kilépni azonban nem tudsz, mert a köldökzsinór csak eddig ér el.

A testünk egyik oldala nő, a másik férfi. Igaz ezt már régóta tudja a világ. Ha valaki csak jó, annak az embernek csak az egyik oldala kap táplálékot, azaz energiát, a másik oldal sorvad, mert nincs tápláléka. Mindig a jók halnak meg, ugye? Hát azért, mert csak a fénnyel táplálkozik. A rosszat teljesen elvetik, pedig nem így kellene gondolni az erőkre, hiszen a világ is csak úgy tud létezni, ha a két pólus mozgatja. A Napra és a Holdra is, mindkét pólusra, rezgésre szüksége van a testnek. De az agy csak a „jó vagyok, nem bántok senkit” módon gondolkodik.

Nem így kellene gondolni a fekete erőkre, amibe belevetített a tudat démonokat, ördögöket. Az elfogadással van a baj. Nem kell mögé képzelni semmit, mert nincs is ott lény, csak az erő. Az lenne jó, ha még most is ellenkező irányba haladna a két erő a Nap és a Hold, mint valamikor, mert így a gerincen a két pólus haladása egy idő után elromlik, mert az erők forgása csak a plusz-mínusz forgásával egyenlően halad. Ezért lett rövidebb az emberi élet, mert a föld forgása változott meg valami nagy katasztrófa által. Mert messze az időben az ember öt-hat-hétszáz évet élt és sokkal magasabb volt.

A misztikus világ tele volt csodákkal és varázslatokkal, mert az erők két oldalról jöttek. Így könnyebbek voltak a tárgyak, szinte súlytalanok. Könnyedén lebegve jártunk, mert a test nem betegedett meg, nem volt teher a lábnak. Az agy még emlékszik erre a létre és vágyik a csodákra ma is, mert elvesztette az eredeti rezgést a Föld forgásának megváltozásával. Ekkor kezdődtek el a különféle betegségek kialakulni, mert a test nehézzé lett, mint az agyag. Hiába várjuk ezt a csodát, ami valamikor a messze időkben volt, csak egy nagy katasztrófa tudná visszafordítani a bolygónkat, viszont ennek a nagy katasztrófának most is nagy ára lenne, éppúgy mint akkor.

A kódot őrzi még az agy, mert bele van programozva, csak az erők változtak meg, így lett ilyen rövid életű az ember a saját hibáján kívül. Egy nagyon jó lány csak a rossz fiút vonzza, vagy fordítva, így van meg a két pólus. A rosszat most csak ellentétes gondolkodásra értem. Az elhízás a mínusz energia hiánya. Mert ezt az energiát étellel pótolják. Az evéskényszer is, valamelyik pólus hiánya, de ez átmeneti szokott lenni. Vannak ételek, amelyek pozitív energiával töltenek és vannak olyanok, amelyek mínusz energiával.

Ha odafigyelünk arra milyen táplálékot veszünk magunkhoz, tudni fogjuk melyik rezgés hiányzik a testünknek. Ne azt képzeljük, hogy vannak pozitív és negatív rezgésű ételek. Időnként úgy megkívánunk valamit, magunk sem tudjuk, miért csak vágyat érzünk arra, hogy „de ennék egy őszibarackot, egy szelet dinnyét”. Ilyenkor pontosan a kívánt étel rezgésére van szükségünk, ami ilyenkor pozitív rezgést hoz, ha a testnek viszont éppen nincs szüksége rá, akkor csak átfolyik rajta, így a szervezetet csak leterheli, fárasztja. Ahogy a Napra kifekszünk és töltődünk belőle, úgy a Holdat is be kellene iktatnunk az életünkbe, úgy, hogy teliholdas éjszakákon sétálgatunk és feltöltődünk vele, mert éppolyan szükségünk van a Hold rezgésére is, mint a Napéra.
Ursinyi Julianna Ágnes
(részlet: A valódi jelentés című könyvből)
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.