Számukra az anyaföld és a természet szent volt, mellyel együtt lehetett élni és együtt lehetett lélegezni, de semmiképpen sem lehetett azt kizsákmányolni és leigázni. Minden élet az Ősanyától született és hozzá tér vissza. Szent volt a nő is, hiszen az Istennő leányának született és képes méhéből életet adni. A nő, aki saját testében követni tudja a Hold ciklusait a legnagyobb misztérium őrzője volt őseink életében.

A természetben tavasszal növekedni kezdenek a magok, kirügyeznek a fák, majd virágot és gyümölcsöt hoznak, termést, amely táplál minket. Majd jön az ősz és elkezd minden visszatérni a földbe, a kozmikus anyaméh sötétjébe, ahogyan elbújik a nap is, hogy aztán újjászülessen a téli napfordulón. A kisleány nővé szentelődik saját vére által, az első menstruációval, majd megfogan méhében az új élet magja, amely egyre növekszik, a nő hasa és emlője duzzadni kezd az élettől, csakúgy mint a kőkori Vénuszok és, mint a FöldAnya domborulatai. Majd, ha eljön az idő megszületik a gyermek, és újabb gyermekek, egészen addig, amíg abba nem marad a vérzés. A bölcs öregasszony teste sötétjében, méhe barlangjában tartja immár életet adó vérét és az élete alatt összegyűjtött bölcsességet. Belőle lesz a legöregebb és legbölcsebb nagymama, aki ismeri sötét és világos, halál és születés titkait, ő lesz a beavató, aki útjára bocsátja a nővé érő kislányt.
A női test olyan erőt és bölcsességet rejt magában, amivel több, mint 3000 éve hiába próbálnak leszámolni a patriarchális társadalmak. Pedig megpróbáltak mindent. Átírták a legendákat és a mítoszokat, így a beavatást végző Istennő bukott Évává változik, aki miatt "elveszítettük a paradicsomot". A női erőt annyira rettegte és félte az egyház, hogy elindította a boszorkányüldözést, azt a nők elleni gyalázatos háborút, amelyben kilenc millió európai nő vesztette életét a papok által felszentelt kínzókamrákban és a máglyák tüzében. 3000 éve mások - leginkább férfiak - mondják meg nekünk hogyan és hogy ne szeretkezzünk, hogyan és hogy ne védekezzünk a nemkívánt terhesség ellen, hogyan szüljünk, hogyan neveljük a gyermekeinket és hogyan éljük az életünket.
Sokszor azt gondoljuk, hogy mindez a múlt, és ma már "emancipáltak és egyenrangúak" vagyunk. De a valóság az az, hogy elveszítettük a kapcsolatot saját ciklusunkkal és saját testünkkel. Elhisszük, hogy akkor vagyunk biztonságban, ha a nőgyógyászok által is ajánlott tamponokat és betéteket használjuk, holott a betéteket gyártó multinacionális cégek még arra sem méltatnak minket, hogy elárulják milyen anyagokat is tartalmaz az a tampon, ami számunkra a "szabadságot biztosítja a nehéz napokban". Elhisszük, hogy akkor vagyunk szépek és kívánatosak, ha folyamatosan diétázunk és megfelelő méretre szabatjuk át a melleinket. Gondolkodás nélkül elhisszük azt is, hogy nem vagyunk úrnői a saját testünknek és elhisszük, hogy csak akkor tudunk megszülni egy gyermeket, ha a kórházban az általában férfi nőgyógyász kinyomja azt belőlünk.
Tényleg így lenne? Hagyjuk, hogy az ősanyák bölcsessége, tudása és ereje odavesszen, vagy elkezdünk végre figyelni a testünk üzeneteire, elkezdünk emlékezni arra a "Vénuszra", aki bennünk is ott él és végre visszaköveteljük magunknak a női erőnket?
A Férfi és az Istennő
Világszerte nők és férfiak találnak vissza a Nagy Istennőhöz, akihez őseink évezredeken keresztül imádkoztak a patriarchális vallások megszületése előtt. A nőket az Istennő visszavezeti saját belső erejükhöz. Mit adhat az Istennő a férfiaknak? Szabadságot, hogy saját maguk lehessenek és életet, amelyben igazi, tartalmas kapcsolatban és barátságban élhetnek a nőkkel.
Szétnézünk a világban, amelyet 3000 éve az aktív, agresszív yang energiák irányítanak és mit látunk? Háborút, éhezést, szenvedést, szadizmust, loholást a pénz után és egy ezer sebből vérző bolygót, amely egyre gyakrabban jelez természeti katasztrófákkal, hogy elég volt...
Ebben a világban szenved a nő és szenved a férfi is. Megpróbálunk kilépni a belénk nevelt, örökölt minták illúziójából, de ez nem mindig könnyű. Egyre több női csoport szerveződik és teremt olyan teret saját magának, ahol vissza tud találni a régi matriarchális mintákhoz. És egyre több férfi teszi fel a kérdést, hogy hol van ebben az egészben az ő helye és hol vannak, azok a férfi csoportok, amelyekhez csatlakozni lehet és amelyekben meg lehet élni az elvesztett szakralitást.
Brian Charles - Avalon Papja, a Glastonbury Istennő Templom egyik megalapítója és az "Avalon Papnője" Iskola egyik tanára - egyike azoknak a férfiaknak akik ezt a kérdést sok-sok évvel ezelőtt feltették maguknak. Brian szamos spiritualis utat kipróbált, megismerkedett a Buddhizmussal és kereszténységgel, radikális feminizmussal és Tantrával. Több évig dolgozott férfiakkal, akik alkohol, drog, bűnözés áldozataivá váltak vagy mentális problémákkal küzdöttek. E munka során megtanulta, hogy az ember képes kimászni az összes szakadékból. Ma már tudja, hogy az Istennő által kijelölt utak közül övé az út, amely azt hivatott tanulni és másoknak is megmutatni, hogy mit jelent a férfi számára az Istennő és hogyan integrálhatja egy férfi ezeket az ősi energiákat úgy, hogy megtartsa férfiasságát. Brian jelen pillanatban egy könyvön dolgozik, mely új maszkulin mintát próbál állítani, mely által a férfi a nő méltó társává válhat az Istennő szolgálatában.
Brian Charles március 12-én Férfi és az Istennő címmel férfiaknak szóló csoportfoglalkozást tart a Fényudvarban. A csoportfoglalkozáson a résztvevők megvizsgálhatják a régi minták hatását, új utakat keresnek férfiasságuk megélésére és megnyitják magukat a szeretet áramlásának.
Fényudvar



