Az elmúlt hetekben igyekeztem bemutatni a Transzformáció Társas Játék leglényegesebb kártyáit és azok működését. Most az Univerzum Üzenetei kártyácskával folytatom a bemutatást.
A Szabad Akarat gyakorlása
Ezt a kártyát akkor húzzák ki a játékosok, amikor a „Szabad Akarat mezőre” lének, a több órán át tartó társasjátékozás folyamán.
Amikor a szabad akaratukat gyakorolják, mindenki tetszése szerint választhat, merre megy tovább az életútján.
Eldöntheti, milyen „mezőn” szeretne gyakorlatozni, mit akar megtudni, milyen akadályt szeretne elhárítani az életéből, avagy akar-e és tud-e segítséget kérni az angyaloktól, vagy éppen ő tesz szolgálatot, segít másoknak, stb.
Bátran és szabad akarattal megtehet egy lépést, amit választ. A lépése után azonban húznia kell egy Univerzum Üzenete c. lapocskát (csak a Szabad Akarat mezőn van ilyen), és azt felolvasván, követnie kell annak utasításait.
Az Univerzum Torpedó Játéka
Az Univerzum ebben a játékban kétféleképpen üzen; vagy támogatja és helyesli a játékos lépését, és ezt meg is fogalmazza egy frappáns mondatban, sőt ajándékba lehet kapni érte például tudatosítás zsetonokat, angyalkártyákat, esetleg feljebb lehet lépni a szinteken, és így tovább.
A másik fajta reagálása az univerzumnak egy dorgálás féle enye-bejnye, amikor is visszatartó erőt kell húzni, vagy visszaesünk, egy szintet vagy elveszítjük azokat a tudatosításainkat, melyeket már megszereztünk, miközben megtudhatjuk, hogy miért nem nyert az amit éppen most vagy mostanában tettünk.
Ez utóbbi kártya üzenete sokszor nem érthető azonnal, de ha akár csak az aznapi cselekedeteire gondol valaki, előbb-utóbb látni fogja, hogy „mi a baja” vele az Égnek.
Számomra olyanok ezek az „értékelések”, mint amikor torpedó játékokat játszottunk az osztálytársaimmal a gimiben, később a gyerekeimmel a közös családi nyaralásokon.
Az egyikünk ugye bejelölt valami területet magának, a másikunk pedig megpróbálta eltalálni, hogy hol van az a terület. Talált, süllyedt,- mondtuk olyankor a jól ismert szólást.Nos, ha ez akkor nem is volt nyerő, de az életünkben ez a mechanizmus működik szerintem és a játék kártyák szerint is.
Az ember tesz valamit az ő szabad akaratából, mert hát van neki ilyenje, aztán az ég tudja, hogy mi lesz annak a következménye. Az ÉG, az UNIVERZUM válaszol és azt mondja, hogy talált, süllyedt, azaz hogy ők is pont erre gondoltak, jó helyen, jó időben vagy, avagy azt mondja, hogy ejnye már kislény, valamit megint elbaltáztál, ezt nem így kéne, na fuss neki még egyszer! Kezd újra, Sam!
A mai nap üzenete
Nos akkor jöjjenek a konkrét példák, például a mai napi húzásom.
Előzmények(k):
Hetek óta túlterhelt vagyok. A munkahelyemen áll a bál, és egy őrültek házához hasonlít inkább, mint egy gyermekekkel foglalkozó intézményhez, ami valójában a dolga lenne. Öngólt rúgtunk egy a kerületi iskolák és óvodák felé tett javaslatunkkal, és most áradnak a feladatok, de olyan mértékben, hogy azt már lassan, de biztosan senki nem tudja ellátni. A kígyó a saját farkába harapott és ellepett bennünket a feldolgozhatatlan mennyiségű munka. A cél sem szentesíti az eszközt már, hanem a cél maga kezd megszűnni és valami eszement adminisztrációs toronnyá magasodni fölénk, ami belátható időn belül ránk is fog dőlni, velünk együtt.
Ebben a hangulatban alig tudunk dolgozni már, sok a panasz és a szomorúság, amit még csak tetéz a főnökünk viselkedése. Egy tipikus utasítgató, hatalmával visszaélő, fegyelmivel fenyegető, ütve-vágva-rugdosva ösztönző emberről van szó, akit bizony nagyon nehéz feltétel nélkül szeretni. Éjszakánként már hetek óta alig alszom, kiver a víz, lüktetnek az ereim, százhúszat ver a szívem, görcsölnek a beleim, fáj a hátam, nő a púpom, hullik a hajam, rohamosan öregszem, stb.
Ki a főnök?
Mit tegyek? Mit tehetek zsarnokoskodó, hisztérikus, szeszélyes és kiszámíthatatlan főnököm ellen? Vagy mit tehetek érte? Vagy még inkább mit tegyek értünk, hogy éljünk és dolgozzunk rendesen és nyugalomban? Nem tudom igazán. A helyzet azonban kísértetiesen hasonlít életem számos olyan helyzetéhez, amikor főnököm volt és én voltam a beosztott. Majd mindig diktátorokat „választottam” főnöknek, lényegében már az apám is ilyen volt. Sokszor még attól is rettegek, hogy maga a Jóisten is ilyen lesz, és akkor végképp feladom és széthullok a semmiben, ha még ő is igazságtalan lesz velem, és bűnbakot akar képezni belőlem, nehogy őt tegyék már felelőssé azért a sok-sok szenvedésért és búért- bánatért, amit a világ átél nap mint nap.( Bocs, Jóistenke, én örülnék a legjobban, ha nem így lenne!). Látszólag elkanyarodtam a témától, de nem, mégsem. A főnök, az apa, és az Isten lényegében ugyanazok a szereplői életünknek;
a magunkba épített főnökről már nem is beszélve, mert talán onnan indul mindez.
Fekszem az ágyamon és forgolódom, nem jön az enyhet adó álom, kapaszkodom a kispárnámba görcsösen, hogy még életben maradjak, és egyszer csak azon veszem észre magam, hogy kezdem figyelni magamat.
Megfigyelem, hogy ez a szerencsétlen itt az ágyamban szinte haldoklik, szúr, feszül a lapockája, majd szét repednek az izmai, a csontjai a magára vett stressztől, érzem, ahogy fél és retteg és nem lát megoldást maga előtt, csak azt, hogy már megint menekülnie kellene innen, ahol van, de már menekülni is fél, nehogy azt mondja a családja és a lányai, hogy ő már csak ilyen menekülős fajta, és hogy nem bír egy helyen maradni egy évnél tovább. De hát miért is kéne egy helyben maradni ott, ahol meghaladják az erőit a negatív energiák, amelyeket már nem tud kezelni.
Szeretne eljutni a főnöke emberi-isteni lelkéhez (mint mindig, ahogy az apjáéhoz, a férjeihez, a többi főnökeihez), a jobbik énjéhez, de képtelen erre, mert hiszen a saját jobbik énjéhez sem jut el. Ez a nyavalyás itt az ágyamban nem szereti magát még annyira sem, mint a főnökét. Nem tesz meg magának még annyit sem, mint a diktátorainak. Ez itt egy önmagát lealacsonyító, megalázó, gyáva kukac (még ha tarnszkukac is). Nem csoda, ha szinte haldoklik a saját magára vett büntetés terhei alatt.
A magasabbik ÉN megtalálása
El innen? Vagy maradjon? Teljesen mindegy. Nem az a lényeges, hogy mit és hogy mond a főnöknő, hanem az, hogy én ÉN legyek, hogy megtaláljam az önmagamhoz vezető utat, azt a belső magot, ami már valóban Én a felsőbb ego mentes énem) vagyok, és nem csak a félelmeim és a szorongásaim.
Ahogy így figyelem magam, egyszer csak, mint egy mélyről feltörekvő, lassú, hosszú dugattyú, úgy jön elő belőlem, önmagam lény-ege. El is alszom, álmodom is, és az álmom meghozza a felismerést; én egy békés, nyugodt szeretet-lény/lány vagyok.
Felébredve még percekig erősnek és biztosnak érzem magam, sőt biztonságban és boldogságban. Nincs probléma, eltűnnek a fájdalmak és a rossz lüktetések, a gyomorszorítás és a túlzott szívdobogás. Eggyé válok önmagammal és a tudatommal. Elhatározom, hogy emlékezni fogok erre az érzésre mától még akkor is, amikor a főnöknőm rám kiabál vagy számon kér valamit vagy éppen rajtam veri el a saját feldolgozatlanságait, sérüléseit, félelmeit és bizonytalanságait.
A megvalósítás útja
Vissza fogok menni ehhez a belső állapothoz és ha innen szólok hozzá, akkor talán meg tudom majd szólítani az ő isteni lényét is, akit elborít a szűkölő félelme és rettegése ennek a nőnek, hiszen ezért kényszerül arra, hogy fegyelmikkel fenyegessen és hogy olyan főnök legyen, aki mindent hatalmi szóval intéz el, mert nem engedi, mert nem tudja, mert fél a saját szeretetét előreengedni önmagában és azt megszólaltatni.
Én nem vagyok rossz-gonosz, sem diktátoros hajlamú, másokat bántó ember, de hogy én mennyire szeretem és becsülöm magamat, nos az kétséges olyankor, amikor még éjjel is dolgozom és azon stresszelek, hogy határidőre minden elkészüljön, és rettegek a leszúrástól, a felmondástól, mindentől. DE azt már érzem, hogy ma éjjel magtaláltam önmagamat, és ennek tudatában sokkal nyugodtabb lehetek.
Mit üzennek? Kihúzom hát az Univerzum Üzenetét, hogy megtudjam, mit szólnak most hozzám „odafent”.
Az üzenet így szól:
„Magasabb céloddal összhangban haladtál előre.”
Nyersz 3 tudatosítás zsetont
Nos, azt hiszem, hogy az első mondathoz már a fentiek után nem kell semmit hozzátennem. Pont ezt a folyamatot éltem meg. A magasabb célomhoz szükséges magasabb énemre találtam rá, és most már karöltve vele együtt, igazi önmagammal együtt szeretnék tovább haladni az utamon.
Kíváncsi vagyok, milyen tudatosítás zsetonok járnak még nekem ezek után: A fizikai szintemen kihúzom a „megelégedettség”-et,- és valóban ezt is érzem most magamban. Az érzelmi szintemen kihúzom az „önbecsülés”-t. Hát nem erről szólt mindaz, amit leírtam? A spirituális szintemen pedig kihúzom a „megvalósítás” tudatosítását.
Nos, a kép így teljes. Sokat tudok már, meg is tapasztaltam a lény-ege-met, most már „csak” a megvalósítás van hátra, amit bizony már talán holnap el is kezdhetek. Nem mondom, hogy biztos vagyok a dolgomban, úgyhogy azért rám fér minden külső és belső segítség is.
De azt már tudom, hogy a legfőbb segítőm ott van, önmagamban.
Drukkoljatok, hogy megtaláljam a „nehéz napokban” is! Köszönöm és ezt kívánom Nektek is!.
MIRA
.
Az elmúlt hetekben igyekeztem bemutatni a Transzformáció Társas Játék leglényegesebb kártyáit és azok működését. Most az Univerzum Üzenetei kártyácskával folytatom a bemutatást.
Tetszett a cikk?



