A két fiatalember közös unokatestvére és felesége tehát, pontosan úgy járt, mint feleségem és én: a két és fél hónapos makkegészséges kislányunkat, akit a feleségem a Bősárkányi albérleti lakásunkban teljesen könnyedén hozott a világra, minden problémától mentesen, az ottani körorvos, akkor még csak túlbuzgóságból,

"És mégis mozog". Egyik, Szászebenben tartott edzőtáborunkba két napos késéssel érkezett két magyarországi fiatalember.


Késésük oka az volt, hogy a másfél éves unokahúguk temetésén kellett részt venniük, aki hirtelen meghalt, miután a magyarországi egészségügyi hatóságok valamelyik szakembere - orvosa, a Magyarországon immár kötelező agyhártyagyulladás elleni védőoltással "ellátta".


A két fiatalember közös unokatestvére és felesége tehát, pontosan úgy járt, mint feleségem és én: a két és fél hónapos makkegészséges kislányunkat, akit a feleségem a Bősárkányi albérleti lakásunkban teljesen könnyedén hozott a világra, minden problémától mentesen, az ottani körorvos, akkor még csak túlbuzgóságból, mivel akkoriban ez nem volt még Magyarországon kötelező, a többi védőoltás mellett, agyhártyagyulladás és influenza vírus elleni oltással is "ellátott". Ez által legyengítette a jól fejlett és korábban teljesen egészséges gyermek immunrendszerét, amely így, ebben a legyengült állapotában nem tudott ellenállni egy olyan légúton terjedő vírusnak, amely a tüdőn keresztül bejutván a vérébe, az este még jó étvággyal táplálkozó gyermek bizonyos sejtjeit reggelre szétbontotta.

Nem tagadom a reinkarnáció létezésének a lehetőségét, hiszen ott, ahol én az asztrológiát tanultam, az Elta nevű bukaresti szabadegyetemen, a reinkarnációt evidens tényként kezelték és a horoszkópok karmikus elemeit is ebből a szemszögből, a múlt életekben viselt dolgokkal, az akkor és ott ér, pozitív, vagy negatív tapasztalatokkal és berögzült hibákkal, vétkekkel értelmezték. Természetes tehát, hogy ezt, az akkor spirituálisnak képzelt valóságértelmezést és valóságlátást, a megfelelő tárgyalási móddal együtt, én is asszimiláltam és, hogy (kezdő metafizikusként) bizonyos szempontból, velük azonos mentális és ideális (képzeleti) szinteken kommunikálva és gondolkoztam néhány évig. Nem csoda tehát, ha - rezonancia és a hatás- visszahatás törvénye alapján - álmaimban nekem is voltak ebben az időszakban olyan, a történelem különböző helyein is idejében lezajló élményeim, amelyek egészen jól illettek és máig is találnak, mind az addigi és akkori sors-élményeimhez, magánéleti nehézségeimhez, mind a horoszkópom bizonyos elemeihez.

De mind a hívő, mind a szkeptikus hölgyeket és urakat, már előre megnyugtathatom: ezek a múltbéli személyiség-élményeimről szóló álmok, illetve ezek az állítólagos múltbeli személyi szerepek, nem nyújtottak számomra valami felemelő, a spirituális képességeim eredetére és gyökerére utaló információkat, ahogy az ilyen jellegű beszámolókban lenni szokott. Nem vonhattam le ezekből a "reinkarnációs élményekből" semmiféle következtetést, ami legalább az addig bebizonyosodott költői tehetségemet igazolta volna. És nem kaptam semmiféle információt arra vonatkozóan, hogy én valamiféle felsőbbrendű lélek inkarnációja lennék, de még arra vonatkozóan sem, hogy ilyen jellegű képességekkel rendelkeznék és arra vonatkozóan, hogy netalán asztrológus, vagy költő - író és egyáltalán művész lettem volna, semmiképpen nem.

Sőt: a többnyire lesújtó élmények inkább arra valóak voltak, hogy fogadjam el az aktuális helyzetemet és örvendjek annak, hogy egyáltalán ennyire is vagyok, és ha nem akarok az előbbi inkarnációim cseppet sem kívánatos állapotába és helyzetébe visszakerülni, ne foglalkozzak mással, mint a horoszkópomból kiolvasható rengeteg negatív tulajdonságomat igyekezzek pozitív képességgé átalakítani. Bevallom, éppen emiatt, a meglehetősen alacsonyrendű és igen erős erkölcsi problémákat felvető, múltbéli szerepkörök miatt, tűntek számomra akkoriban kézzelfoghatónak ezek az álombéli inkarnációs élmények, ellentétben azzal a sok romantikus mesével, amit a hasonló területen mozgó személyektől (Az általam felkeresett misztikus könyvek szerzőjétől, vagy éppenséggel az asztrológiai szabadegyetem kurzusain résztvevő hallgató-társaimtól) hallottam.

Talán éppen az akkor még meglepő gyorsasággal alakuló és erőteljesen fejlődő asztrológusi logikám számára, egyre hamisabban hangzó és az illető személy misztikus képességeinek egyfajta "örökletes" hitelességet biztosítani hivatott romantikus mesék voltak azok, amelyek a reinkarnáció gondolatától eltávolítottak és létének a "tényszerűségétől" elidegenítettek. Illetve azok, az illető személyeknek a voltaképpen ellenőrizhetetlen "dicső múltjáról", illetve ártatlan áldozati szerepéről szóló, nyilvánvalóan költött mesék, amelyek, amellett, hogy bármely kézzelfogható bizonyítékot nélkülöztek.

A legtöbb esetben semmiféle lényegi kapcsolatot nem mutattak sem az illető személynek a jelen karakterével és magánéleti sors-problémájával, sem a horoszkópjából kiolvasható karmájával (lényegi, de tudattalan szellemi meghatározódásával) és életfeladataival.

Ez a helyzet tehát, egyre erősebb kétségeket támasztottak bennem nem csak azzal szemben, hogy az illető személyek igazat mondanak, hanem elsősorban azzal szemben, hogy egyáltalán hasznos lehet-e az, ha az emberek ilyen, a jelenlegi életükkel, helyzetükkel és magatartásukkal (jellemükkel, karakterükkel, és általában gyenge, de legalábbis ingatag szavahihetőségükkel) semmiféle reális kapcsolatot nem mutató, fantazmagóriákkal áltatják magukat, ahelyett, hogy a jelen problémáira, a problémákat okozó helytelen mentalitásuk felszámolására összpontosítsanak?

Ráadásul azt kellett tapasztalnom, hogy kedvenc metafizikus íróm: Hamvas Béla is elutasítja a lineáris reinkarnáció gondolatát, illetve olyan filozofikus értelmezést ad neki, ami az akkor általam ismert keresztény egyházaknak a Názáreti Jézus "kivételezett és közvetlen" istenfiúságának, közvetlen isteni származásának a tételét is egyértelműen cáfolta (Scientia Sacra: Ikrek és Kereszténység: Androgünosz). Ti., hogy az abszolút szellem, különböző, egymáshoz nagyon hasonlító problémakört hordozó személyiség típusokban és karakterekben inkarnálódik, de hogy ezeknek, az egymáshoz sokszor a megszólalásig hasonlító személyek, az individuális tudata között valamiféle kapcsolat létezne, az kizárt, mivel ez a lehetőség Hamvas Béla szerint legalábbis, metafizikailag nem indokolt. Szerinte, és több komoly metafizikus szerint, mindannyian közvetlenül az abszolútumból jövünk, és az, aki képessé teszi magát erre, oda tér vissza.

A fentiek miatt, és azok miatt a reinkarnációval szembeni kétségeim miatt, amelyeket az alábbiakban még fel fogok sorolni, semmiféle vigaszt nem nyújthatott számomra a két és fél hónapos kislányunk halálakor az, a reinkarnáció képzetéből származó elmélet, amely szerint "az inkarnálódó" lelkek előre kiválasztják a szüleiket és a sorsukat, vagyis az életük tartalmát és hosszát.

Ez a mechanikus és sors-meghatározódási és meghatározottsági elmélet, amellett, hogy semmivel nem értelmesebb annál a laposan fatalista természettudományos magyarázatnál, hogy a női petesejtnek és a férfi ivarsejtnek a bizonyos természeti feltételek és egybeesések (véletlenek) következtében történő egybekelése következtében jöttünk és jövünk a világra, a felelős szülői és emberi önérzetemben is sértett, hiszen teljesen kizárja az én felelősségemet és értelmes szerepemet a gyermek fejlődésében és életben-tartásában.

A Szebeni karate edzőtáborban megismert fiatalemberek rokonainak az esete által felébresztett emlékeimhez visszatérve, el kell mondanom azt is, hogy amennyiben akkor elfogadtam volna a reinkarnációs mesék által biztosított vigasztalást, nem tettem volna semmivel különb dolgot mint a vallásos emberek, akik ilyen esetben az Úristen (végül is: szeszélyes!) akaratára kenik a tragédia felelősségét, vagy mint a materialisták, akik az orvost, vagy a szérum előállító cég munkatársait, vagy "az egész k. világot" hibáztatják a tragédiájuk miatt, vagy éppenséggel a vak véletlent, annak függvényében, hogy mennyire ambíciósak igazságkeresés szempontjából, illetve, hogy mennyire telitett ellenségképekkel az életképzeletük. Én viszont, a metafizikai tudásomnál és képzettségemnél fogva, nem élhettem a vallásos, vagy a materialista - tudományos önámítások egyikével sem.

De, amint az utóbb kiderült: nagyon becsaptam volna mind önmagamat, mind a feleségemet és ezzel ugyanakkor a később született gyermekeink egészségét és életét is veszélyeztettem volna, akkor is, ha elhiszem azt a, végülis felháborító reinkarnációs magyarázatot, hogy a kicsi Enikőnk, már "test nélküli lélek" korában, eleve tudta, hogy - épen és egészségesen megszületve -, ilyen szörnyen és végül is a szellemi törvényeket tudomásul venni nem akaró, de magát szerfölött okosnak képzelő "világunk" tudományos ostobasága miatt fog meghalni. És, hogy azért szenvedte át a szomszéd szoba sötétjében fulladozva azokat a szörnyű órákat, amíg a hamis genetikai információt tartalmazó vírus szétbontotta a tüdejét, hogy miket az elvesztésével járó rettenetes lelki megrázkódtatásban részesítsen, annak érdekében, hogy spirituálisan nemesedjünk.
Kozma Szilárd
folytatjuk
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.