Három különböző korú és műveltségű személy nézte meg együtt a Mi a csudát tudunk a világról című mások által melegen ajánlott filmet. Ennek egyik fő mondanivalója volt, hogy mindenki arra az új gondolatra lesz érzékeny, fogékony, amelyikről már előzőleg is volt valamilyen képzete

Három különböző korú és műveltségű személy nézte meg együtt a Mi a csudát tudunk a világról című mások által melegen ajánlott filmet. Ennek egyik fő mondanivalója volt, hogy mindenki arra az új gondolatra lesz érzékeny, fogékony, amelyikről már előzőleg is volt valamilyen képzete; a receptorok kötődései bizonyos fokig meghatározzák az új információ feldolgozását.

A három néző is ezt bizonyította, mindegyikük arról a tézisről kezdett beszélni film után, ami számára eddig is fontos volt.

Vajon milyen külső tényezők indíthatnak valakit arra, hogy elfogadjon olyan napi gyakorlatokat, amelyeket semmilyen iskolai, családi, tudományos biológiai kutatás nem igazol? Egyetlen anatómiai könyvben sem szerepelnek csakrák, az utóbbi ötven év óta mégis a nyugati világ (tehát Európa is) számos felnőttképző intézete, kutatója dolgozik a csakrák működésével, s megtapasztalja azoknak valóságos létezését.

Miben tapasztalja meg? Éppen az eredményességben. Hogy a csakrák megnyitása olyan problémák megoldását adja, amelyeken addig nem tudtunk túllépni, blokkolták tevékenységünk színterét. Azok, akik a csakrák felé fordították figyelmüket, valamilyen alaptapasztalattal kellett, hogy rendelkezzenek, mert nem elég olvasni róla: ezt tapasztalni kell.



Világra születtünk: megkaptuk a létezés ajándékát. Lehetőségünk van megemelni tudatunk szintjét. Ezt senki más nem teheti meg helyettünk, minden problémamegoldás a tudat kiterjesztését is jelenti. Mindennapi életünkben a tudatgömb peremén mozgunk, mástól tanult dolgokat rögzítünk. Hogy a lényeget elkezdjük megérteni, irányt kell változtatni befelé, a tudat középpontja felé, magunkba fordulni. Ettől fog energiánk természetes egyensúlyba kerülni, megtalálhatjuk belső békénket, mely egyúttal a környezetünkkel való harmónia megteremtését is jelenti.

Az ember sosem feledkezhet meg a többiekről, az összes élő és a látszólag élettelen világ harmonikus kapcsolatáról.

A születés körülményei és a család sokáig teljesen meghatározzák az ember lehetőségeit. Van, aki sosem lép ki ebből a körből, sosem válik önállóvá. Félelem, aggodalmak, önpusztító szokások léphetnek fel anélkül, hogy valaha is megismernénk eredetüket. Ezek láncreakcióként csökkentik figyelmünket, gátolják az energiák szabad áramlását.

Tudatos légzéssel integrálhatjuk a félelmeket, haragot, rosszindulatot. Milyen egyszerű mondani, hogy ha haragot érzel, végy öt-tíz mély lélegzetet! Hiszen éppen haragunk idején nem vagyunk képesek kontrollálni azt, amit teszünk. Fejfájásunkat se tudjuk éppen a fejünkkel elmulasztani, éppen azt kellene használni, ami működésképtelen! A gyakorlatokat csakis nyugodt, mindennapi helyzetekben végezhetjük, hiszen a fellépő fájdalom idején józan orvosnak kell tanácsot adnia az elfogult beteg számára. Tehát békeidőben kell olyan automatizmust kialakítani, ami működni fog vészhelyzetben is.

Az ember vitális energiáját kell kifejleszteni, hogy ezeket a megfelelő helyen létező (a tapasztalat igazolja a létezést) csakrákat megismerjük. Természetesen legjobb, ha a gyakorlatokat olyan ember segítségével végezzük, aki már jártas az energiák rendszerének gyakorlatában. De hasonló érdeklődésű kezdővel, sőt magunk is elkezdhetjük a gyakorlást (én tizenhárom évesen kezdtem, édesapám egy könyvet mutatott, ő nem volt gyakorló, csak felhívta rá a figyelmemet). Első feladat felismerni a csakrákat.

Feküdj a hátadra, maradj 3-4 percig nyugodtan, figyeld a testedet, lélegezz normálisan. Társad a tested felett 20 cm magasan többször simogasson végig, vagy képzeld, hogy ez megtörténik.

Fogd meg a talpadat, helyezd jól a tenyeredbe (segítőd fogja meg).Kezedet (itt mindig a segítőt hívjuk, vagy képzeljük) helyezd az ágyékodra, érezd a vörös szín perzselését.

Tedd a kezedet a köldököd alá. Érezd a narancsvörös melegét.

Húzd feljebb a kezedet a köldök fölé sárga és arany színt láss a derekad körül.

Szívedre tett tenyered alatt zölden fog világítani a szeretet.

Nyakizmaid elnyugszanak a világoskék áramlásban.

Tenyeredet tedd a homlokodra, halványlila áramlást érezhetsz mögötte.

Ha koronacsakrádhoz, fejed tetejére eljutsz (nem baj, ha elsőre tovább időzöl egy-egy csakránál, elégedett lehetsz két-három csakra felidézésével, a türelem minden gyakorlat alapja) fehér – arany színt tapasztalhatsz, vagy képzelhetsz.

Hagyd, hogy lassan, mint a fű növekedése, induljon be a színek gyógyító ereje szervezetedben. Naponta többször gondolhatsz rá, lehet egy-egy csakrát kinyitni, de jó, ha megtartod a fokozatot, ahogyan a méhben se gyorsíthatjuk fel a magzat növekedését.

A következőkben a légzésről fogunk beszélni, hogy később ezt a kettőt össze tudjuk kapcsolni.

Végül mindig maradj néhány percig nyugodtan fekve, érezd magad egynek a mindenséggel.

Dobosy Ildikó

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.