Az Ószövetség következő könyve a Királyok-könyve, keletkezési idejét Kr.e. 587 utánra teszik. Szerzője korábbi forrásokat használt fel, Júda királyait mindig a vallási kultusz magatartása szerint ítéli meg, párhuzamot vonva a szomszédos Izrael királyainak uralkodási idejével. A történelmi leírás mellett a hangsúly az Istennel kötött szövetséghez való hűség áldásán, ill. a hűtlenség bűnhődésén van.
KV: Királyok I. Könyve 1,4: Dávid király fázását szép leány ölelésével akarták megszüntetni.
A reiki gyógyítás szerint a hidegrázásnál az úgynevezett kettes csakrát kell erővel ellátni, amely egyben ezen ősi tan szerint a soha ki nem haló érzelmek, a szexuális energiák, és az alkotó erők központja. Akkoriban nem valószínű, hogy a reiki alapján gyógyítottak, de úgy tűnik, hogy mégis valami ősi ráérzésről van szó.
TSZ: Az a módszer, amit ti említtetek, nem mondom, hogy nem létezett, vagy nem volt tudott abban az időben, de egészen másképp fogták fel, más értelmezése volt, tehát nem energetikai probléma volt, amelyet felhoztatok. Vegyétek egyrészt Dávid király élemedett korát, és a vele járó állapotát, amit az Írás is kifejez. Szüksége volt arra, hogy a már lefelé hajló élet erejében olyan frissesség, inspiráló környezet vegye körül, amellyel kicsit felfrissülhet, egy kicsivel jobb és frissebb légkör vehette körül. De volt egy másik ok is. Tudjátok, hogy Izrael törzsei mindegyikének megvan a maga hagyománya, jellegzetessége, erőellátottsága, népen belül is. Dávid királynak kifejezetten annak a családnak a jelenlétére, levegőjére, hatásaira volt szüksége ahhoz, hogy ne legyen annyira öreges. Az, hogy fázott, az természetes folyamata életkorának. Ezt egyensúlyban tartani került Abiság a palotába, mondhatni egy kis melegséget, ápolást, frissítést hozni. A puszta jelenléttől kezdve, a fiatalság, frissesség, és annak a törzsnek mintegy speciális kisugárzása, életereje volt, amellyel megkíséreltek egy kicsit segíteni a királyon. Annak a kornak embere még tudta, hogy melyik törzsnek mi a jellemzője, mikor, hol, milyen célra használható. Ezt manapság már nem tudják. Dávid már nem számíthatott arra, hogy a meglévő gyermekein kívül a fiatal, kellemes és jó levegőt hozó teremtéstől még esetleg pótutódja származhasson. Az Írásban is az van, hogy nem élt Dávid Király oly módon ezzel a leányzóval, hogy ott esetleg egy nagyon késői utódra számítani lehetett volna. Egészen más, az imént felsoroltak indokolták Abiság palotába hozatalát. Az öreg királynak erre a felfrissítő környezetre volt szüksége, mert bár Dávid mindennemű erői kihalóban voltak, de király volt, hatalommal és felelősséggel a kezében, és ezt a királyi, uralkodói, rendelkezői munkáját a legkevésbé lehetett gyengülni hagyni. Ezért volt szükség Abiságra. Természetes, hogy nemcsak egy nagyon fiatal és egészséges teremtést választottak ki, hanem a korának rendelkezésre álló legszebbjét, királyhoz méltó környezetül.
KV: 1,38: Salamont a Gihon forrásnál kenték fel királlyá, mely a Paradicsom-béli folyók egyike. A jeruzsálemi Gihon forrását ma Mária kútjának hívják. Innen indult a Siló csatorna Jeruzsálem vízellátására, (Siló küldöttet is jelent) és ide irányította Jézus a vakon születettet megtisztulni, hogy mosakodjon, tisztuljon meg a Silóé vizében. A nevek közötti szellemi összefüggés világos, jelent-e mindez egy kiemelt, célzatos erősugárzást is?
TSZ: Ha úgy vesszük: igen, de nem ez volt a lényeg. Bár Jeruzsálem vízellátása nem kizárólag ebből a forrásból történt, vannak más vízlelőhelyek is körülötte, de ez a forrás mindig kiemelten fontos volt éppen azért, mert szent hely volt mindig is, mondhatni az idők kezdetétől fogva. A Paradicsomból ide folyó víznek tartották, tehát szent volt a hely is, a víz maga is. És hogy küldött? Igen, úgy fogták fel, hogy a Paradicsomból küldött víz, amelynek rendkívüli tisztító, éltető ereje van, éppen azért, mert az elhagyott paradicsomi vidékeknek szinte az egyedüli még meglevő, fogyasztható, még elérhető forrása volt. A gyógyításhoz csakis egy ennyire szent víz volt méltó. Királyt felkenni? Hová mehettek volna méltóbb helyre, mint ide a Paradicsom küldöttéhez, ehhez a forráshoz, amely a legtisztább, a legszentebb, és a legsegítőbb, amely a legméltóbb és a legmegerősítőbb nemcsak a betegek gyógyulására, hanem a királyi uralom indulására is. Nem véletlen volt a hely kiválasztása. Nem annyira energetikailag magas hely, bár az is volt, mint inkább az, hogy nagyon számított, és amely az idők folyamán sem veszítette el jelentőségét. Később is nagyon sok fontos és jelentős esemény színhelye, betegek gyógyítója, jóslatok és különleges próféciák kinyilatkoztató helye, amiről nem tudtok. Így már érthető, hogy miért volt itt királlyá kenés. Gondoljatok arra is, hogy Salamon kifejezetten, tudottan, és megjósoltan a legnagyobb, leghatalmasabb királyuk volt már indulás előtt is. Kiemelten fontos kellett, hogy legyen minden olyan körülmény, minden olyan áldozat, ceremónia, amely az ő személyéhez kötődött. Ezért is mentek a Paradicsomból küldött víz partjára, melytől remélték, hogy az új király uralma, mint a Paradicsomból küldött éltető hatalmasság, az ő sorsukat még jobbra fordítja, még hatalmasabbá teszi. Itt is van egy összefüggés.
KV: 1,51: Adonijjá, Salamontól félve, - mert összeesküvést szított ellene - védelmül megragadta az oltár szarvait. Hozzáférhetett-e bárki, megfoghatta-e egyáltalán az oltárt? Ugyan ezt tette Joáb is, őt a helyszínen megölték, de mint tudjuk, Adonijjá kegyelmet kapott. Miért ez a különbség tétel, milyen alapon történik? A templomban ölhettek?
TSZ: Nem, ez minden nép és minden kor templomában tilos volt, mégis előfordult nem egyszer a korok és népek történetében, ha ismeritek, ha nem. Aki magát királlyá óhajtotta tenni nem is kevés főember és szolgahad előtt, annak bizonyos fokú kiemelt szerepe és nagysága, kivételezettsége még akkor is lehetett, ha nem lett belőle felkent király. Népének, jelentős népcsoportjának csaknem annyira elismert uralkodója volt már felkenés nélkül is, ha ezt megkísérelhette.
Példáját követhette más is, de az ő számára semmiféle ilyen kiemelt lehetőség és megkegyelmezési indok nem lehetett. Ez kettőjük közt a különbség. Mondhatni: az egyik majdnem király, és ez ad a számára bizonyos fokú kegyelmet, a másik semmi körülmény között még ilyen mentséget sem találhatott magának. Ellenben elkövette azt, amit nem volt szabad az oltár körül. Arra gondoljatok, hogy a majdnem király Adonijjá tulajdonképpen Dávid király közvetlen leszármazottja volt, Salamon születéséig a trón-utód. Teljes joggal hihette magáról, hogy ő az igazi és ő követi majd atyját a trónon, csak éppen nem kapta meg, nemcsak a felkentséget, hanem az isteni engedélyt sem, mert más volt erre a szerepre kitűzve.
KV: 2,8.: Dávid az utolsó intelmeiben arra bíztatja fiát, Salamont, hogy senkit ne hagyjon életben, aki Dávidnak bármiféle rosszat tett. Ő, aki életében olyan megbocsátó volt, miért lett ilyen bosszúálló? Mert a szöveg így szól: "nem ölöm meg, mert megesküdtem, de te állj bosszút." Miért ez az álnokságnak tűnő utólagos bosszú?
TSZ: Messzemenőn nem erről volt szó. Dávid hosszú uralkodói tapasztalata alapján világosan tudta, hogy a halálával, a hosszú és kemény munkájával, harcaival kialakított országában torzsalkodások, hatalmi villongások és zavargások lesznek. Tudta, hogy akik neki valaha ártottak, hátráltatták munkáját, az elsők között fognak össze és a friss király ellen fognak fordulni. Salamon az első időkben, minden uralkodói és hadvezéri tapasztalat híján, ki lett volna szolgáltatva egy olyan ellene irányuló összefogott erőnek, amelyet nagyon nehezen tudott volna legyőzni. Dávid ezzel világosan tisztában volt, ugyanakkor megfogadta, megesküdött, hogy azoknak, akik neki ártottak, megkegyelmez és nem bántja őket, amíg ő a király. De most egy másik királyról van szó. A régi ellentétek kiújultak volna, és biztosra vette, hogy Salamonnak rendkívül nehéz, ha ugyan nem végzetes lehetett volna egy, a Dávid-háza ellen összefogott hatalommal szembenézni. Politika volt, bármilyen kegyetlen, vérengző. Dávid tudta, hogy Salamon Isten által kijelölt utód és király, bízott benne, hogy Izrael egyik legnagyobb uralkodójává válik. Ő ezzel a rendelkezésével is szolgálta a harmadik, illetve a legnagyobb uralkodóját Izraelnek. Természetesen nem volt mentes uralkodói, emberi vonalon attól, hogy akik neki ártottak, és akiknek, míg ő élt, a megbocsátó kegyelmével és hatalmával lefogta a karjaikat, azért azokkal szemben egy kis bosszúság, egy kis elégtételvevés érzése is volt benne. Hiszen tudjátok, hogy Dávid király nagy volt, de sok emberi gyarlósággal és emberi hibával volt megrakva. Ez a rendelkezése a következő uralkodónak, Salamon uralma első és zavaros korszakának minél jobb biztosítása, és gyengítése azoknak az erőknek, amelyek neki bajt okozhattak volna. Azt hiszem eléggé nyilván való, hogy józan emberi ésszel felmérve, mint uralkodó, nem tehetett mást.
KV: 2,24: Adonijjá a lázadásáért kegyelmet kapott, de amikor a sunémi Abiságot kéri feleségül, meg kell halnia. Miért? Ürügy az utólagos bosszúra? Ki volt Abiság, hogy ilyent okozott?
TSZ: Abiság a király személye mellett a lehető legszorosabb szolgálatot tevő valaki. A király családjához tartozónak számított, olyan értéket képviselt, mint egy királyi feleség. Adonijjá királyi családba tartozása az esetleges házasság révén egyértelmű és még csak nem is rejtett célokat sugalmazott. Ha nem sikerült magát királlyá tennie, akkor egy másik úton, a régi törvények alapján, követelhető joga lett volna vagy a társuralkodói rang, vagy esetleg valamely lázadás folyamán a királyi trón, mint a királyi családhoz tartozás megerősítése. Tehát ez egy nyomaték lett volna az ő későbbi követelései számára, és ezt Salamon és tanácsadói nagyon jól tudták. Itt teljesedett be ez az Abiság folyamat.
Tovább
Az Ószövetség következő könyve a Királyok-könyve, keletkezési idejét Kr.e. 587 utánra teszik. Szerzője korábbi forrásokat használt fel, Júda királyait mindig a vallási kultusz magatartása szerint ítéli meg, párhuzamot vonva a szomszédos Izrael királyainak uralkodási idejével.
Tetszett a cikk?



