Eljön az idő, amikor elkezdesz emlékezni... nem tudod, honnan jön, de olyan ismerős mindaz, amit valaha tudtál... Jönnek az emlékek, a bizonyosság, az erő. Már semmi nem tántoríthat vissza, ébredsz és emlékezel. Önmagadra és társaidra, akiket melléd vezényelt a sors. Éppen most, éppen itt, és éppen benneteket. Egy körbe. Miért éppen velük, miért most, és miért itt? Most ért meg az idő arra, hogy a közös múltra fény derüljön, a közös tudás felszínre bukkanjon, a valaha - életekkel ezelőtti - közös-sÉG ismét egymásra találjon. Érzed nővéreid lelkének hívását? Érzed a Papnő, a Természeti Asszony szívének dobbanását? Fedezzük fel együtt az Évkör során a sejtjeidben, az ereidben elraktározott Varázserőt, a boszorkány, a füvesasszony, a sámánasszony, a bába, a jósnő, a vándorcigány, a szent szajha tudását és emlékeit! Áldás!

Az idő végtelen spirálként gördül mögöttünk és előttünk is, az évkör ciklusai ősidők óta vezetik az embert a természet ritmusához igazodva. A kelta évkör nyolc állomása mind egy-egy kapu a múlt, a jelen és a jövő misztikus világai között. Ezek azok az ünnepek, amelyeket évszázadok óta megünnepelnek a papnők és az ősi tudás más őrzői, s ilyenkor a szertartások energiái újra és újra megelevenednek fellebbentve az emlékek sejtelmes fátylát, megértést és rendszert hozva a hétköznapok káoszába.



A kelta újév ünnepe október 31. Samhain, a Barlang asszonyának időszaka indul. Mélyül az ősz, hidegek és nyirkosak a reggelek, s az egyre sötétedő éjszakákkal mi is elindulunk befelé, a saját belső világunk mélyére, hogy áttranszformáljuk mindazt, ami idáig hozott. A spirál fordul, az évkerék új ciklust kezd, a halál maga az újjászületés. A Barlang Asszonyának üstje fortyog. A papnők, az Istenanya leányai, az éjszaka őrzői, akik megszólalnak az őseink hangján, repülnek a széllel, áramlanak a folyókkal, égnek a tűzzel és eggyé válnak Földanya testével.

Aztán jön december 21. Yule, a téli napforduló misztikus ünnepe, amikor a leghosszabb éjszaka után megszületik a fény. Ekkor a papnők a tűz mágikus erejével kérnek áldást a közösségeikre, elhintik a remény magjait és meggyújtják a lángot, hogy oldja fel a sötétséget. A csendes éjszakán átrepülő holló szárnycsapásai a mindent látó szemekről, a jövő és a múlt őrzéséről tanúskodnak. Mert végül csak a csont marad…

Imbolc, február 1. a tél végét, Brigid istennő ünnepét, a leány újjászületését jelzi, akinek lángja az évkörben a gyógyítás, védelem és bőség energiája. A papnők ilyenkor mély transzban táncolnak, hívják a medve erejét, hogy összekapcsolódjanak a földdel, s előhívják a sejtjeikben őrzött varázserőt. Megreped a burok és csírázik a mag. Az új élet utat tör magának, hogy az eljövendő tavaszban majd, ha eljön az ideje, virágba borulhasson.

Ostara, március 21., a tavaszi napéjegyenlőség, a nappal és az éjszaka egyensúlyának pillanata, a csillagászati tavaszpont. Ez az idő a megújulás és a teremtés ünnepe, az áradó vizek hol szelídebben, hol vad és zabolátlan erővel törnek ki medrükből, hogy elmossák a régit, majd termékeny talajt hagyjanak a pusztítás nyomán. A Föld, ahogyan a nő teste is, felkészül az anyává válásra, a termékenységi varázslatok ideje ez.

Beltane, május első éjszakája, az életerő és a tűz ünnepe. A papnők ilyenkor nemcsak az égő lángokat őrzik, hanem az isteni szenvedélyt is, amely áthatja a világot. A föld ereje összefonódik az égi energiákkal, vad táncot lejt, szökken, dobban, pördül az Istennő és az ifjú Szarvasisten, a férfi és a nő, hogy aztán egy érzéki, szent nászban fonódjanak össze. A tündérek pajkos kacagása, a virágba boruló galagonya előcsalogatja a vágyakat, s megnyílunk mi is a világnak.



A nyári napforduló, június 21., Litha, a nyárközép, a fény uralmának csúcspontja, amikor a Nap hatalma teljességében ragyog. Ekkor a papnők harmatcseppekben fürdetik arcukat, ősi tánccal és varázsigékkel idézik meg a sárkány erejét, varázsolnak egészséget, bőséget és szerencsét. A nő alakja gömbölyödik, gyarapszik. Ez az éjszaka tele van titokzatos erőkkel, amikor a természet láthatatlan erői felszínre törnek és összefonódnak a látható világgal.

Lughnasadh, augusztus 1., az aratás első ünnepe, a papnők a föld kincseit köszönik meg. Az évkör ezen szakaszában a bőség és a hálaadás ideje van. A gyermek megszületik, a nő anyává válik. A természeti asszonyok a FöldAnya iránti tiszteletüket fejezik ki. Az Imbolckor elvetett magokat idáig öntöztük a szívünk szeretetével, s mostanra már beértek. Szarvasanya, Enéh mutatja az utat. Jössz velünk tovább?

Mabon, az őszi napéjegyenlőség a természet és a lélek egyensúlyának pillanata. A papnők is lassan elcsendesednek, felkészülnek a belépésre a belső világok kapuján. Az éjszaka és a nappal egyenlő hosszúságú, az évkör mintha megállna egy röpke pillanatra, hogy aztán elinduljon az egyre növekvő sötétség felé, felkészítve a világot a Samhainre, a halál és újjászületés újabb fordulójára.

Az évkör soha véget nem érő táncában a papnők vezetik azokat, akiknek szíve nyitott FöldAnya szeretete iránt. Ők azok a NőVérek, akik a természet ősi erőivel dolgozva emlékeztetnek arra, hogy az idő nem lineáris, hanem spirális. Minden új ciklus a régi emlékekből merít, az ősi tudás pedig mindig velünk van, ha meghalljuk a föld szívének dobbanását, a szél suttogását, a víz lágy csobogását, a tűz szikráinak sercenéseit. Az évkör papnői őrzik a kapukat az évszakok titkaihoz és hívnak most, hogy emlékezz a varázslatra, amely ősidők óta ott szunnyad benned is.

Ha szeretnéd mélyebben ismerni az évkör rítusait, akkor kövesd Avalon Őrzői Papnői Kört a Facebookon, vagy írj emailt az [email protected] címre!
 
 
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.