A buddhista hagyomány alapján kétféle nirvána lehet: az egyik a megvilágosodásnál, a másik pedig az ember halálánál valósulhat meg. Az elsőt szopadhishesa-nirvánának, a másodikat pedig parinirvánának (anupadhishesa-nirvána vagy végső nirvána) nevezik.

A parinirvána a halál pillanata után bekövetkező nirvánára utal, amely azon személyek testével történik halálukkor, akik még életük során elérték a nirvánát, azt a transzcendens állapotot, amelyben a tudat megleli a békét az egész világgal. Ez magával vonja a szamszára, a karma, az újjászületés és a szkandhák megszűnését. Egyes források úgy is nevezik, hogy a tökéletes kialvás.
Mahájána írásokban a parinirvánát úgy írják le, mint a Buddha örök igaz lelkének birodalma. A parinirvávánában a tudat teljesen megtisztul minden szennyeződéstől, ahogy áthalad különböző meditációs fokozatokon és állapotokon.
A nirvánában nincs van, és van sincs. A nirvána minden és semmi egyszerre. Buddha szavai erről mindennél képletesebben beszélnek. Ő így szól a nirvánáról:
"Van egy hely, ahol sem föld, sem víz nincsen, ahol sem fény, sem levegő nincsen, sem térbeli végtelenség, sem tudatbéli végtelenség nincsen, sem elképzelés, sem el nem képzelés nincsen. Ezt nevezem én - tanítványok - sem jövésnek, sem menésnek, sem halálnak, sem születésnek, ez a szenvedés megszünte, ez a nyugalom helye, a béke birodalma, a láthatatlan Nirvána. Feltámadás nem felel meg ottan. Amivel valamit megjelölve megfoghatóvá tehetsz és felfoghatsz, az nem felel meg ottan. És ez a tanítás, hogy sem feltámadás, sem fel nem támadás nem felel meg, ez sem felel meg soha többé. Semmi nem felel meg többé és legkevésbé felel meg a semmi."



