Veszteségek érhetik az embert, mégis minden veszteségként megélt helyzet a javunkra válik. Megtanítanak arra, hogy képesek vagyunk ennek ellenére tovább élni, és azokat az értékeket jobban megbecsülni, amiknek most a hiányát érezzük. Az ember képes rá, hogy elengedje a múltbéli emlékeket, programokat, hiedelmeket. Képes változtatni a szokásokon, a mások által előírt viselkedési mintákon, a megfelelési kényszeren – csupán azzal, hogy ezeket a helyükre teszi, a múlt helyett a jelent választja, mert felismeri, hogy a jövőjét éppen ebben a pillanatban is alakítja.

Hogy lehetséges a jelenben maradni? Érdemes ehhez a legmegfelelőbb, a legkönnyebb, a bárhol és bármikor elővehető eszközöket használni. Ilyen például az ősi hawaii problémamegoldó módszer, a Ho’oponopono által használt Köszönöm, Szeretlek szavak magunkban történő mantrázása. Bármilyen hihetetlen, ezzel rövid idő alatt beáll a béke állapota.
Nem szükséges átérezni, mérlegelni, hogy a helyzet vagy a másik személy, akivel az adott esemény kapcsolatos, megérdemli-e. Elég tudni, és azért folytatni, mert nem akarunk többet magunknak ártani, haragot tartani, bárkit vagy bármit ellenségként kezelni.
Minden a fejünkben játszódik le: a legnehezebb harcok, a félelmek, az előre megírt jövőbeli események, a számunkra tökéletesen kedvezőtlen végkifejlettel záruló forgatókönyvek – mert folyton vagy a múltban, vagy a jövőben járunk. Pedig az élet most van, az életünket most éljük, és tehetjük könnyebbé, szerethetővé, élvezetessé. Mindössze annyi a dolgunk, hogy minden lehetséges eszközzel és energiánkkal a jelenben maradunk. Ez kizárólag a mi felelősségünk. A saját életünket pillanatról pillanatra mi magunk teremtjük, mi vonzzuk be azokat a dolgokat, amikre fókuszálunk, és igen, mi magunk döntjük el, hogy mire hogy reagálunk.
Nincs kötelező válasz az életre – éppen ez a pillanatról pillanatra adódó választás lehetőségének szépsége.
Választhatjuk a nyugalmat, még ha forr is körülöttünk a világ. Választhatjuk az elfogadást, akkor is, ha a környezetünkben mindenki másképp reagál. Mi odatarthatjuk mindennek és mindenkinek a másik arcunkat, a szeretet arcát. Magunkért. A saját jólétünkért. Hiszen az életben minden visszatér, amit adunk. Ha ellenkezést, gyűlöletet, folytonos harci készültséget mutatunk, azt is kapunk. Az idejét, a módját nem tudjuk, de az Univerzum gondoskodik arról, hogy azt, amire szükségünk van a fejlődéshez, a haladáshoz, mindig megkapjuk.
Minden problémánk bennünk van, mi teremtjük meg. Az élet sokszorosan könnyebb, ha vállaljuk érte a felelősséget. Nem vagyunk bűnösök, csupán felelősök. A változáshoz rendelkezésünkre állnak a létező legkönnyebb eszközök: Köszönöm, Szeretlek – csupán két szó, de folyamatosan ismételve magunkban életeket változtat meg. Ha mi egyensúlyba kerülünk, ha megtaláljuk a békénket, ha nem az emlékeink és programjaink alapján elfogadott korábbi sémákkal reagálunk a megváltozott világ eddig példa nélküli eseményeire és helyzeteire, körülöttünk is egyensúlyba kerül minden, és mindenki megtalálja a békéjét.
Kapcsolódó cikkek
Ha azt választjuk, hogy a világ felel a mi boldogságunkért, akkor bizony rossz lóra teszünk. A világ ugyanis nem fog megváltozni a mi kedvünkért, különösen nem úgy, ahogy mi azt előírjuk. Miért is tenné? Mindenkinek más a megfelelő, mindenki számára más és más tökéletes, mindenki a saját életét éli, és nem az a cél, hogy egymásnak feleljünk meg.
Feleljünk meg magunknak, legyünk magunkban elégedettek, tegyük meg minden pillanatban a lehető legjobbat, amire csak képesek vagyunk. Ha erre törekszünk, megváltozik és élhetőbbé válik a saját világunk.
A világ belőlünk áll. A világot csak mi változtathatjuk meg. Ez a munka nem adható bérbe, nem függ vallástól, nemtől, bőrszíntől vagy kortól. Mind képesek vagyunk rá. Csak az a kérdés, hogy mikor vágunk bele.



