A kelta hagyományban a tavaszi nap-éj egyenlőséget követő, vagy akörüli első telihold Ostara ünnepe. Ostara a húsvét pogány megfelelője; tavaszünnep, amikor a házakat zöldbe öltöztetik, és virággal ékesítik fel. A madarak Ostara idején eresztik ki először hangjukat, az isteni párban, s így a természetben igény ébred a másik iránt, a vágyakozás, a bontatkozó szerelem jellemzi ezt az időszakot.

Az egyiptomiak is megülték a nap-éj egyenlőség ünnepét. Ez a nap a fény újjászületését, uralomra kerülését jelentette, amit az isteneik szimbolizáltak. Úgy, mint Isis és Osiris szerelme, amelynek gyümölcse Horus, az isteni gyermek, aki maga a Nap.
A tavaszi nap-éj egyenlőség egy misztikus kapu, azáltal, hogy az éjjel és a nappal percre pontosan egyezik, és a két erő, domináns és befogadó egyenlő egy röpke pillanatra…
Ez a nap tehát csillagászatilag, mitológiailag és ezoterikus szempontból is különös, elsöprő erővel bír. A babona szerint ma eldugott növények csodásan virágoznak majd, a ma metszett fák több és édesebb gyümölcsöt hoznak a többinél. Az istenek szerelmére gondolva kapcsolataink is egyensúlyba hozhatók.
Kapcsolódó cikkek



