Feltéve persze, hogy szeretnénk változtatni, hogy el vagyunk szánva a belső munkára, a teljes felelősségvállalásra.

Minden, amit hibának érzékelünk, azok a saját szűrőinken, emlékeinken, tudatalatti programjainkon át hozzánk érkező jelenségek. Ami az egyik embernek hibát jelenthet, az a másiknak ugyancsak fejlődési lehetőséget! Amint képesek vagyunk túllépni a hiábavaló önvádon, kritizáláson, könnyebben bevéshetjük a tudatalattiba, hogy ha legközelebb hasonló helyzet adódik az életünkben, másképp reagáljunk, változtassunk, változzunk.
A tudatalatti (belső gyermek) sokáig emlékszik, napi 24 órán át aktív és éber, akkor is, amikor alszunk. Ezért fontos, hogy dolgozzunk, változtassunk a tudatalatti programjainkon.
Van egy mindenki számára működő, egyszerű, bárhol és bármikor bevethető „korrektor”. Ez a létező legegyszerűbb mantra, amit a hawaii őslakosok évszázadok óta generációról generációra örökítenek, de akár Mooji is előszeretettel ajánlja; ez pedig a hála. Ha törekszünk arra, hogy pillanatról pillanatra ismételjük magunkban, ha alkalmunk adódik, akár hangosan: köszönöm, köszönöm, köszönöm, emelkedik a rezgésünk, a rezgés emelkedésének pedig következménye a belső béke. Ha sikerül helyreállítanunk a békénket, történhet bármi, dolgozhatunk rajta tovább magunkban, hogy fennmaradjon, a legegyszerűbb módon, folyamatos hálaadással.
Kapcsolódó cikkek
A hála és az általa helyreállított béke révén kevesebbet reagálunk, ha mégis reagálunk, inspirációból érkező megfelelő válaszokat adunk, és észre sem vesszük, ezzel mégis dolgozunk az ún. hibáinkon.
Fontos, hogy ne legyen lelkiismeret-furdalásunk, ne legyen bűntudatunk, mert nem vagyunk bűnösök. Csupán hibáztunk. A múltat átírni nem tudjuk, a hozzá való viszonyunkat annál inkább! Mindenki megtalálja azt az utat, ami neki működik. Az a lényeges, hogy ne ölbe tett kézzel várjunk, hanem valamit csináljunk. Csak így lesz jobb, csak így változik meg a világunk.



