Az életfeladatunkat nem a születési helyünk, a családunk, az anyagi helyzetünk vagy az iskoláink határozzák meg. Éppen ellenkezőleg. Ott van dolgunk, ahol éppen vagyunk. A családunkat sem véletlenül kaptuk; abba a családba születtünk, ahol a körülmények adottak ahhoz, hogy fejlődjünk, jobb emberekké váljunk, megtapasztaljuk a szeretetet (vagy éppen annak hiányát) és eszerint változzunk és változtassunk. Lehetséges, hogy szegény családba születtünk, lehet, hogy jómódba, de ettől még nem több vagy kevesebb a lehetőségünk, hogy az életfeladatunknak megfeleljünk. Éppen ez az élet csodája, hogy mindannyiunknak más és más a küldetése, egyedi, értékes, fontos, és garantált, hogy nem szenvedni jöttünk a világra.

Más kérdés, hogy ha a felelősséget igyekszünk másra hárítani, a saját életünkért például a szüleinket, az anyagi helyzetüket vagy az iskolánkat, netán a saját képességeinket okolni, nem jutunk sokra. És ez így van jól. Mindenki a saját élete kovácsa. Lehet a problémáinkat kívülre helyezni, de amint látjuk az emberiség egész története során, ez még soha nem vezetett eredményre.
Úgy látszik, hogy egyetlen dolog működik a mai világban, ha mindenki az adottságainak megfelelő pályát választja, mer újat gondolni, el tudja hinni, hogy igenis képes a saját korlátai fölé emelkedni, és megtalálja magában azt a kincset, ami születése óta benne van, és csak arra vár, hogy jó helyre fektesse be és ott kamatoztassa.
A világ csak akkor változik, ha mi változunk. Ha szakítunk a hiedelmekkel, az őseinktől vagy a családunktól örökölt tudatalatti programokkal, az előítéletekkel, a kisebbségi érzésünkkel.
Mi kell még ahhoz, hogy erre ráébredjünk? Ha kívülről várjuk a megoldást, akkor várhatunk élethossziglan. A magunk teremtette akadályokat és korlátokat csak mi magunk léphetjük át. Ehhez most sok út és sok lehetőség adva van – vajon kin múlik, hogy melyiket választjuk, és elkezdjük-e használni végre a saját bölcsességünket?
Előbb vagy utóbb fel kell ébrednünk. A múltból kilépve a jelenben kell megtalálni a helyünket. A jövő ráér, és ha megérkezik, abban a pillanatban jelenné válik. Most nincs vele dolgunk. Annál több van viszont a mával, a felelősségvállalással, az adottságaink felismerésével és felhasználásával. Csak így és csak most teremthetünk jobb világot. Ha a saját világunk rendben lesz, rendben lesz az egész világ. Csak magunkon kezdhetjük, magunkban kell rendet tennünk. Nem az orvos fogja egészségessé tenni a testünket, nem a törvény fogja helyreállítani a becsületünket, nem a tanár fogja megtanítani azt, hogy mire születtünk és mihez van tehetségünk: mindez a mi saját felelősségünk.
Ismerek egy utat, hitem szerint ez a legkönnyebb út. Nehéz az élet? Lehet. Meg kell tanulnunk kezelni a nehézségeket. Legközelebb Szegeden és Budapesten csatlakozhatsz az ébredés egy különleges útjához, az ősi hawaii problémamegoldó Ho’oponoponohoz. Csak a neve nehéz, és csak azért, hogy felkeltse a figyelmet. Állítom, hogy működik mindenkinek. Dolgozni persze ezzel is kell. A belső munka eredménye azonban káprázatos, mérhetetlen békét ad, és már az elején kiderül, hogy nem is olyan nehéz az élet.
Kapcsolódó cikkek



