Érdekes, de nem egyedi jelenség, hogy sok gyermek emlékszik az itteni életét megelőző eseményekre, például arra, hogy választották ki a szüleiket, vagy, hogy egy másik, valamiért véget ért földi élet után hogy tértek vissza ismét, adott esetben ugyanabba a családba, ahonnan előzőleg is kiválasztották a szüleiket. Van erre magyar példa is, csak rá kell keresni valamelyik böngészőben.

Kincső felolvas
Tagadni kár, elfogadni érdemes az előző életeink létét. Semmit nem veszítünk, csak nyerhetünk vele. Nem kell azokkal megbeszélnünk, akiknek ez teljesen idegenül hangzik, vagy tudjuk, hogy nem értenek egyet vele. Mindenki a maga idejében, a maga tempójában ébred – spirituális értelemben. Az Univerzum tökéletes, így mindennek az időzítése is az. Siettetni fölösleges, mert amikor készen állunk rá, megkapjuk a következő dimenzióba lépéshez szükséges jeleket. Ha pedig nem állunk készen, akkor csak magunknak ártunk vele. Elkezdjük megpróbálni megfejteni az elme számára ismeretlen és ismeretlenül is maradó jelenségeket.
Mire való hát hinni, ismerni, tudni az előző életeinket vagy közülük bármelyiket? Mert békét hoz a léleknek. Mert mindig olyan tanulsággal szolgál, ami segíti a jelen életünket. Rendbe teszi a kérdéses és nehéz kapcsolatokat. És csak Isten tudja, hogy még mi minden hozadékkal szolgálhat a számunkra addig ismeretlen, homályos, esetenként ijesztőnek tűnő életen túli üzenet.
Végül álljon itt egy hiteles történet egy magyar kislányról, aki újraszületett az édesanyjához, az egyik hallgatónkhoz:
„Kincsőkémmel az oviba menet mindig sokat beszélgetünk különböző dolgokról. 2-3 napja sokat beszélt a fulladásról, és mivel még nagyon kicsi, hisz alig múlt 3 éves, először csak azt gondoltam, hogy valahol látta, és ezért érdekli a téma. Próbáltam elmagyarázni neki, mi is az, de tegnap teljesen magabiztosan elmesélte az ő kis történetét, egymás után többször is, ami a következő volt:
- Anya, én már egyszer megfulladtam, tudod, amikor a pocakodban voltam, és soha többé nem láthattalak, mert felköltöztem az angyalkákhoz, de most már láthatlak, mert visszajöttem, és most nem az angyalkákkal lakom, hanem veled maradok.

Mabel Katz az újraszületett kislánnyal
Először nagyon furcsán néztem rá, de mosolyogva mesélte újra és újra ugyanúgy, ekkor döbbentem rá, hogy mit is mond.
2003. május 28-án, szülés előtt pár perccel halt meg a kislányom, mert megfulladt a köldökzsinórban. Utána olvastam egy angyalos könyvben, hogy általában, amikor elveszítünk egy gyermeket, ha módja van rá, még ugyanabban az életünkben újra leszületik hozzánk, hiszen ő választ minket. Rájöttem, hogy visszakaptam az akkor elhunyt Timcsikémet, akit évek óta gyászolok. Ez számomra csoda. Döbbenetes és hihetetlen, de annyira magabiztosan mondta el Kincső, hogy akkor ott mi történt a pocakomban, hogy csak ámulok. Hálát adok Istennek, hogy megtapasztalhattam ezt a csodát, tudom, hiszem és érzem, hogy ha ezt is megadta az Úr, akkor bármit is szeretnénk, megkapjuk, ha az a legjobb számunkra."
Kapcsolódó cikkek



