Megoldásnak márpedig lennie kell, hiszen bizonyosan nem azért születtünk a Földre, hogy szenvedjünk, kínlódjunk, nyomorogjunk, vagy éppen, hogy aggódjunk.

Az aggódás sajátja, hogy a jövőbe viszi a gondolatainkat, olyan jövőbe, amit elképzelünk. A gondolataink pedig rendszerint negatív, destruktív, lehangoló, a múlt ismétlődő példáiból kiinduló szülemények. Egyszerűen ehhez vagyunk szokva, ebben vagyunk otthon, még ha kényelmetlenül is érezzük magunkat ebben a világban, bele van égetve a programjainkba, méghozzá a tudatalatti elménk programjaiba. Ezért olyan nehéz szabadulnunk a magunk teremtette negativitásból, és a sokakat depresszióba kergető programozottságtól. Jobban mondva, azt hisszük, hogy olyan nehéz! Mert a megoldás annyira egyszerű és kézenfekvő, hogy – ismét csak a tudatalatti programjaink beégetett sémáinak megfelelően – azonnal elkezd tiltakozni az elménk. Ami egyszerű, ami ennyire egyszerű, az nem lehet működőképes. Az elme szereti bonyolítani a dolgokat, szeret problémákat generálni, szeret ellentmondani, szeret folytonosan ellendrukkerként dolgozni.
A kulcs tényleg egyszerű: ha az elme folyamatosan a jövőbe visz minket, ezért automatikusan elkezdünk aggódni, akkor az a dolgunk, hogy leállítsuk ezt lehetetlen állapotot, és itt tartsuk magunkat a jelenben.
Semmi szükségünk arra, hogy elképzeljük a jövőt, vagyis aggódjunk, és ezzel az általunk megírt, nagyon korlátozott számú lehetséges végkifejletnek energiát adjunk. Nem kétséges, hogy a vonzás törvénye működik – ha mindig a jövőben járunk, aggódunk, kétségbe esünk, megkapjuk azt, amibe energiát fektetünk.
Hogy maradjunk a jelenben? Hogy uraljuk a tudatalatti elménk berögzült programjait? Mondhatnánk, és úton-útfélen kapjuk is a tanácsot: gondolkodjunk pozitívan. Rendben van. Amikor képes vagyok figyelni a gondolataimra, amikor tudatos vagyok, vagyis jelen vagyok, akkor elhessegetem a negatív gondolatokat, behelyettesítem pozitívakkal, például megerősítéseket vagy vizualizálást alkalmazva. Addig mondom, amíg tudom. Addig vizualizálok, amíg tudok. Ha sokat gyakorlok, akkor akár percekig képes vagyok figyelni a gondolataimra, az elmém jelenlét-állapotára. Igen ám, és azon túl? Mi van akkor, ha valami másra kell figyelnem, például tanulok, vagy a munkám 100%-os odafigyelést kíván? Még „rosszabb”: mi van akkor, amikor alszom?
Igen, itt van a titok nyitja. 24 órán át kellene uralnunk a programjainkat, a tudatalatti elmében rögzült sémákat.
Van olyan módszer, ami a tudatalatti elmével dolgozik, méghozzá 24 órán keresztül. Vannak olyan eszközök, amik akkor is dolgoznak a tudatalatti elme programjain, amikor alszunk. Hogy lehetséges ez? Az elme számára felfoghatatlan. Itt van a helye, a szerepe a spiritualitásnak. Olyan energiák, olyan, az emberi elme korlátain túlmutató lehetőségek becsatolásának, amelyek nincsenek időhöz vagy anyagi természetű elemekhez kötve. Nevezhetjük Univerzumnak, Istennek, vagy egyszerűen csak Természetfeletti erőknek – kinek, hogy tetszik, mit diktál a hitrendszere. Ma már nem tagadható ezeknek a létezése. És ha egyszer léteznek, akkor miért ne fognánk őket az életünk szolgálatára?
Kapcsolódó cikkek
Ilyen láthatatlan, de ragyogóan működő eszköz például a hála. Ha hálát adunk azért, amink van, azonnal megváltozik a rezgésünk, ráhangolódunk az Univerzum segítő frekvenciájára, és a vonzás univerzális törvénye segítségével bevonzzuk azokat a dolgokat, amik segítik az életünket, megteremtik a jólétünket, a békénket, elősegítik a boldogságunkat. A hála legegyszerűbb kifejezése a köszönet. Köszönöm, köszönöm, köszönöm – elegendő, ha magunkban ismételjük, nem is kell átéreznünk, ezzel a jelenben maradunk, nincs módunk arra, hogy a gondolataink a múltba vigyenek, és azon rágódjunk, hogy mit csináltunk rosszul, mit kellett volna másképp tennünk. Nincs módunk arra, hogy a jövőbe menjünk, már most aggódjunk azon, aminek számtalan megoldása és végkifejlete lehet, de az elménkkel soha nem fogjuk előre meglátni, hogy melyek ezek a lehetőségek. Hála Istennek! Ha előre tudnánk a jövőnket, mitől fejlődnénk, miért dolgoznánk, miért élnénk? Az Univerzum tökéletes. Mindent a megfelelő időben kapunk, úgy, ahogy az a lelki fejlődésünkhöz szükséges.
Gyakorold tehát a hálaadást, amikor csak képes vagy rá, amikor figyelni tudsz rá. Július 11-én, csütörtökön tanítok még néhány olyan eszközt, ami segítségedre van az aggodalmaid irányításában akkor is, amikor dolgoznod kell, nem tudsz odafigyelni, és még alvás közben is működik. Itt találod a részleteket. És még valami: feltétlenül regisztrálj a helyfoglaláshoz, hogy biztosíthasd a helyed, miután a terem korlátozott számú hallgatót képes fogadni.



