A kereszténység elterjedése után a Nap és a Fény diadalának ünnepe homályba veszett, teljesen háttérbe szorult, de manapság egyre többen kezdik el újra ünnepelni a tűz ünnepét.
A kelták, a szlávok, a germánok, az északi népek a kezdetektől ünneplik; a papok, a druidák a "Föld és az Ég nászának" nevezték ezt a mágikus napot.
A pogányok meggyőzödése, hogy ezen az éjjelen képesek arra, hogy testüket elhagyva eljussanak a holtak birodalmába, azaz a Túlvilágba. Az elhunyt lelkekkel érintkezve útmutatást kapnak, a jövőről.

Babonák Szent Iván éjjelén
Európában először az északi és a szláv népek között terjedtek el a Szent Iván-éji varázslatok. Babonákat, mágikus praktikákat alkalmaztak, amelyek a szerelemmel, termékenységi varázslatokkal, gyógyító varázslatokkal és a megtisztulással foglalkoztak.
A lányok, asszonyok a tűz köré álltak, mindenféle illatos gyógyfüveket, virágokat dobtak a tűzbe, ezek hamujából gyógyfürdőt készítettek.
A tűzben égetett almát kivitték a temetőbe és a sírkőre helyezték, hogy a halottnak vacsorával kedveskedjenek. Ezzel azt akarták elérni,hogy az elhunyt szerettük minél hamarabb feltámadjon.
Számos szerelmi varázslat, szerelmi kötés és jóslás is fűződik e naphoz. A szalmából megrakott tűz felett a hagyomány szerint a lányok átugráltak, amíg a fiúk azt figyelték, ki ugorja át a legszebben. Aki a legmagasabban ugrotta át a tüzet, az egy éven belül férjhez ment!
Szent Iván-éji varázslat Lénárt Évi parapszichológustól
Kellékek:
1 fehér A4-es lap
1 piros filctoll
1 piros gyertya
1 boríték (lehet fehér, piros)
Gyújtsuk meg a piros gyertyát Szent Iván éjjelén pontban este 21 órakor. Írjuk rá a papírra a kívánságunkat a piros filctollal, ezután tegyük bele a borítékba. A szabadban vagy egy mosdókagyló felett égessük el a borítékot, és közben gondoljunk arra, hogy Szent Iván teljesti a kívánságunkat.
Aki folyó vagy tó közelében él, annak érdemes este kimennie a vízpartra, és a borítékot a a kívánsággal együtt bedobni a vízbe.



