Kik a boszorkányok? Milyen hiedelmek kapcsolódnak hozzájuk? Hogyan alakult ki a boszorkányság?

Kik a boszorkányok?

A magyar "boszorkány" szó keleti eredetű: a török basyrkan szóból a csuvas nyelvben busturgan lett, ebből alakult ki a "boszorkány", mely eredetileg lidércet jelentett.

A boszorkány interperszonális lény: az emberi személy és a természetfeletti, természeti hatalom között áll. A boszorkányság a mágiával való foglalkozás számos formájának egyike. A mágia azon a hiten alapul, hogy a természetfeletti erők befolyásolhatók. Művelője számára a mágia evilági törekvés, nem teológiai vagy elméleti kérdés. A mágia nem vallás, de a vallások csaknem minden formája mágikus elemeket is tartalmaz (pl. kereszténységnél a rózsafüzér, imáság: a formulák ismétlésének mágikus erőt tulajdonítottak)

A boszorkányság kialakulása

Az ókorban jóindulatúnak tartották a két világ között álló lényt. A középkor elején Németországban a Walkürökkel rokon, erdei istennőként tisztelt nőalak volt a boszorkány. A kereszténység elterjedése azonban hozzájárult a jelentésváltozáshoz, a negatív töltet kialakulásához. A keresztény autoritások az eredetileg pogány fogalmakat átértékelve az eretnekség körébe vonták, melyben a sátán központi szerepet játszott.



A középkori boszorkányok eredetének elméletei

1. Egyesek szerint a boszorkányság nem volt más, mint egy szociális forradalmi mozgalom, melynek kettős célja: az alsóbb rétegek felkelése a feudális kizsákmányolás, főként a hírhedt "első éjszaka joga" ellen és az antik kultuszok és szokások újraélesztésére irányuló törekvés.

2. Kelta-elmélet: e szerint a boszorkányság ősi pogány természeti vallás maradványait őrzi, a Sabat pedig ősi kelta "istentisztelet".

3. Diana-kultusz: röviddel a kereszténység elterjedése előtt a 4-6. sz-ban virágzott az erdei istennő kultusza, mely talán a boszorkány-kultusz forrása lehetett.

4. Kettős elmélet:az észak-európai (kelta) és a dél-európai (ördöggel szerződő) boszorkányalakból az inkvizíció zagyvált össze egyet.

Kezdetben még különbséget tettek boszorkányság és varázslás között, a varázslás nem számított akkora eretnekségnek (oka: a varázsló azt mondja: "Azt parancsolom az ördögnek..., míg a boszorkány kér, afféle imádságként, elismerve az ördög felsőbbrendűségét)

A középkori ember hitte, hogy gonosz démonok és varázslók tömege leselkedik rá és féltek a maleficiumtól, azaz kárt, bajt okozó varázslástól. Sok hisztérikus férfi és nő képzelte azt, hogy az ördöggel hált, de más, prózaibb okok is akadtak: ha például egy fiatal lány engedett a csábításnak, teherbe esett és a csábító eltűnt, a lányra nehéz sors várt: el kellett viselnie a világ megvetését, gúnyát, a kirekesztettséget, sőt, akár az éhhalál veszélyét is. Érthető módon azt hitte: a Gonosz tette ezt vele.

A középkori ember számára szinte bárki gyanúba keveredhetett: boszorkányt sejtettek, ha...
- egy asszony közelében kígyót vagy teknősbékát láttak (kísérőszellem),
- egy lány különösen szép volt vagy csúnya (a perbe fogottak 40 %-a fiatal nő volt Magyarországon és nem csúnyák)
- feltűnően eszes volt vagy együgyű,
- sok szeretőt tartott vagy hozzáférhetetlen volt,
- ha ritkán járt templomba vagy túl áhítatos volt.,
- ritkábban előfordult, hogy korát meghaladó tudóst is boszorkánysággal gyanúsítottak, mint pl. Hatvany István professzort.

Magyar babonák, szokások

Szentgyörgy napja: Azt tartották, a szegedi boszorkányok ezen a napon megfúrják a szőlőtőkét és háromezrüknek elegendő bort lopnak így. Ez a nap a tavaszi csordakihajtás ideje. A boszorkányok hajnalban lehúzzák a harmatot a földről, ezzel megrontva a termést. Ez ellen úgy védekeztek, hogy máriafogta rózsát, azaz vadrózsát helyeztek a szántóföld szélére vagy az istálló ablakába. Egyéb módszerek boszorkányok ellen: nyúlhájat tettek a kulcslyukba, söprűt a küszöbre (azt nem tudja átlépni), az ajtót gatyamadzaggal kötötték be vagy meglocsolták a földet szenteltvízzel. Másik Szentgyörgy-napi babona: a boszorkány felismerhető, ha e nap előtt fogott kígyó fejét ezüstgarassal elvágjuk, szájába egy cikkely fokhagymát teszünk és ezt a felismerni kívánó kalapja mellé tűzi. Így kell templomba mennie, és ott felismerheti a boszorkányokat, mert háttal ülnek az oltárnak és szarvuk van.

Luca-szék: december 13-án, Luca napján kezdik készíteni, 13 napig készül, 13 féle fából, úgy, hogy szögeket nem használhatnak. Aki karácsonykor az éjféli misén rááll a Luca-székre, meglátja a falu boszorkányait.

A boszorkány felismerhető továbbá arról, hogy a templomba úgy lép be, hogy oldalt fordítja a fejét. Ennek az az oka, hogy szarvai vannak, amik csak így férnek be az ajtón.

A boszorkányok irtása: forgószélbe sarlót kell dobni, ez megsebzi az ott táncoló vagy repülő boszorkányt. Jégeső ellen fejszét kell kidobni az udvarra. Megsebzi a boszorkányt, ha a lábnyomát késsel körülkerítjük és beleütünk egy kést.

A népi vallásosság a kereszténység vulgáris változata. A paraszti világszemléletben a legerősebb elem a mágia, mint népi varázslat és mint vallásos tan egyaránt. A kereszténységet ötvözték a mágikus-folklorisztikus tudattal. A klerikus (= az egyház világi hatalomra törő irányzata) egyház úgy tartja féken a folklór ösztönösségét, hogy részben magába fogadja. E kulturális kölcsönhatás kedvező feltétele, hogy mind az egyházi, mind a népi világképben jellemző a földi és túlvilági, valamint az anyagi és szellemi síkok elegyítése. Példa: az egyház nem tiltotta a különböző (mágikus hatásúnak vélt) füvek gyűjtését, ha "Hiszekegy" és "Miatyánk" kíséretében szedték.
 
 
Hiedelmek
A boszorkányszombat, Sabat: boszorkányok alkalmankénti összejövetele. Évente egy időpontban, május 1. éjén, biztosan rendeztek Sabat-ot, ez a Walpurgis-éj. Többnyire hegytetőn gyűltek össze a boszorkányok, Németországban a Blocksberg hegyén, Magyarországon pedig a Gellért-hegyen tartották ezeket a szombatokat, ahol megjelent a Sátán (gyakran fekete ruhás férfi alakjában) és áldozatok bemutatása, lakoma majd féktelen orgia során tették tiszteletüket a boszorkányok.

Kísérőszellem: a gonosz megtestesülése, különböző állati formákban. A kísérőszellem gyakran kísérte az állítólagos boszorkányt, de leírnak olyan esetet is, ahol csak elment egy nő mellett, és valaki ezért gyanúsította meg boszorkánysággal. Gyakori kísérőszellem volt a fekete macska, a kígyó, a béka, de akadt lábatlan spániel is.

Az ördög könyve: Cyprianus könyve a skandinávoknál (mondókák gyűjteménye), Nagy Albert csodálatos titkai (Les admirables Secrets du grand Albert) a franciáknál, Mózes hatodik könyve a frank Svájcban, nemzetközileg elterjedt pl. a Salamon király kulcsa.
A boszorkányságban való hit hozzátartozott a középkori ember életéhez, a boszorkányok nem éltek kirekesztetten, magányban, még ha félelem övezte is őket, a közösséghez tartoztak. Emellett gyógyító tevékenységet is folytattak a közösség tagjai kérésére.

A boszorkányüldözés okai
A vádaskodások legáltalánosabb oka szociálpszichológiai jelenség: a nyomor miatti frusztráció okozta feszültség a kisközösségek válságához vezetett a középkori társadalomban. Amikor "a boszorkányság már a levegőben volt", a potenciális áldozatok skálája végtelen lett, de voltak különösen veszélyeztetett társadalmi csoportok:

Társadalmi helyzetét tekintve szinte bárki szóba jöhetett: a jobbágyok, zsellérek feleségei, cigányok, török asszonyok (gyógyítók voltak), a nem nemesek köréből a mesteremberek és városi magistratusbeliek (szenátor, főbíró, bíró, esküdt) feleségei, akik gyakran féltékenység, irigység áldozatai lettek, agilisek (nemes anya és nemtelen apa gyermekei) és az arisztokrácia tagjai esetében a vádlók motiváló tényezője nyilván az anyagi haszonszerzés volt.

Szociálisan elesettek:szegények, özvegyek, koldusok, akik eleve kirekesztettek a társadalomból, remek céltáblák voltak, nem tudnak védekezni.

Elmebetegek, szétesett személyiségek: gyanús hallucinációik a sátán jelenlétét bizonyították a középkori ember számára. A hallucinációk, paranoid képzelgések ugyanakkor a vádlókra is jellemzőek voltak, a démonománia (megszállottsági téveszme) tömeghisztériát okozott.

Betegségük, fogyatékosságuk vagy csúfságuk miatt egyébként is kitaszítottak (vízfejűek, epilepsziások, bőrbetegségben szenvedők, bénák, torzszülöttek)

Irigység vagy féltékenység áldozatai (pl. a túl szépek)
Politikai intrikák céltáblái, üzleti érdekek miatt megvádolt emberek

Közönséges bűnözők: gyermekgyilkosok, méregkeverők, gyújtogatók, útonállók, de egyéb bűnök is szóba jöhettek: szodómia, vérfertőzés, magzatelhajtás, házasságtörés

Akadt, aki önmagát jelentette fel: egyesek nyíltan boszorkánynak vallották magukat, eljátszották a szerepet vagy maguk is elhitték, hogy azok. Leírtak egy esetet, amikor az inkvizítor elutasította a vádlottnak magát terhelő kijelentését: egy Catalina nevű lány azt állította, hogy közösült az ördöggel és közben rengeteg vért is vesztett, de a helyi bába szűznek találta.

A nők elnyomott társadalmi helyzetük miatt kerültek a leginkább gyanúba: A középkorban a nő mélyen a férfiak alatt állt rangban (nem tanulhatott, a férj bántalmazhatta a feleségét, a házasságtörő nőt pedig meg is ölhette). Leggyakrabban maga a férj ismerte fel, hogy felesége boszorkány. A középkorban kétféle attitűd övezte a nőket, ez visszavezethető az ambivalens szexuális viselkedési normákra, mely két ellentétes gondolatmenetből ered: egyrészt a nők csodálatra méltóak, másrészt gonoszak, veszedelmesek.

Ez utóbbi vélekedésre magyarázatot adhatnak a nőgyűlölet-elméletek: Az általános elmélet szerint a férfiak irigylik azt a számukra elérhetetlen képességet, hogy egy nő életet tud adni, a specifikus elmélet szerint a nőgyűlölet gyökere a nőktől való patriarchális félelem, vagyis az, hogy az emberek tartottak azoktól a nőktől, akik nem álltak az apjuk vagy a férjük fennhatósága alatt, akik függetlenek voltak. A tehetetlen és tudatlan nők a varázslás, a bűvös szerek segítségét kérték helyzetük javítására. Mindehhez hozzájárult még az is, hogy a középkorban nem vagy alig voltak orvosok, a betegeket nők ápolták, ismerték a füvek, szerek hatásait, amit a mágiával hoztak kapcsolatba.

A középkori ember a világ jelenségeinek legnagyobb részét természetfeletti erők működésével magyarázta. Mindennek az oka Isten, a szentek, az angyalok - és a gonosz lelkek. Amint szilárdan hitték, hogy Istent, az ő angyalait és a szenteket imával, vezekléssel, egyházi szertartással maga felé tudja hajlítani, úgy hitték, hogy a rossz szellemeket lehet befolyásolni varázslással. Ahogy Isten a csodatévő erejéből juttat a szentjeinek, az ördög is juttat gonosz hatalmából az ő híveinek, azaz a varázslóknak és boszorkányoknak.
Folytatjuk
Bzs

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.