Ilyenkor három eset van.
1. A közvetlen környezet (közösség) összefog, hogy visszaterelje a "csellengőt" a közösségbe, hogy azáltal stabilizálja a kölcsönös megmaradást.
2. Az egyén másik, hozzá hasonlóan érző és gondolkodó új túlélő közeget keres, vagy,
3. Segítő közösség híján - vagy mert nincs, vagy mert nem keres - életveszélynek teszi ki magát.
Egy ember közösségben betöltött szerepe az újrajátszásainak megfelelően változik. Ez pedig a túlélési ösztön mentén meghatározza a viselkedést. És bármennyire is barbárnak tűnjön, amit most leírok: a túlélést kizárólag ÁLLATI ösztönképességek mozgatják.
Az ember szellemi és érzelmi (tehát nem érzeti) viselkedésmódja ezen állati (természetesen a szó legnemesebb értelmében) ösztönök megértéséből és alkalmazásából fakad.
Ámbár emberré kétségkívül a logikus gondolkodás - mi a következménye bizonyos cselekedeteknek, és itt most végtelenül egyszerű cselekedetekre gondoljunk, mint pld. a tűzgyújtás, vagy ételkészítés ; -ok -okozati eseményláncok megértése megfigyelés alapján, stb.. - és a szeretet különböző formáinak alkalmazása tesz.

Tehát a máz, amit hol rajtunk éreznek mások, hol mi érezzük másokon, az az ösztönvilág a szublimált - gondolattá és érzelemmé alakított- leplezési technikáiból fakad. Magyarul mimikri.
Ami azt jelenti, hogy az emberi viselkedés változáskövető!
Ám a természeti változásokat képes leginkább követni, a "máz" gondolat-érzelem típusú változásokat, megfelelő belső minta híján, csak megtanulni és alkalmazni képes fedőtörténet gyanánt, ezt viszont a viselkedés alaprétege a valóban figyelő, törődő ember számára elárulja, mert ez a képesség is az emberi túlélés záloga. És hogy miért is? Mert alapvetően a természeti környezet biztosít mindent, amire az élethez a Földnevű bolygón szükség van. Sem több, sem kevesebb oka nincsen.
Kapcsolódó cikkek
Ennél fogva az ember nem anyagi eszközei pedig a következők:
- figyelem, megértés (innen születik a logikus gondolkodás, és ezért a tudományok),
- együttérzés (mert bár sokszor nehéz ezt elhinni némely viselkedés láttán, de a közösségek számára minden tag fontos),
- és a gondoskodás, (mert bár sokszor nem úgy tűnik, vagy pont túlzottan is úgy, de szimbiózisban, egymásrautaltságban élünk, ezért maga a gondoskodás rítusa is természetes velejárója a létezésnek.)
A személyes traumatérképed pedig pontosan meg fogja mutatni, hol kell majd nagy erőkkel előkapnod az ösztöneidet!



