Amikor az ajtók bezáródnak és a helyedre ülsz, szorosan bekötöd magad, hiszen erre figyelmeztet a személyzet. Látszólag gyönyörű nők vagy címlaparcú férfiak segítenek és Te hatalmas lelkesedéssel, kiugró szívvel várod a csodát.
Lassan kigurul a gép, felbőgnek a motorok, megérkezik a felszállási engedély és a gép megemelkedik és Te repülsz.
Nem telik el sok idő, és a gép rázkódni kezd, jön az első turbulencia, szorul a torok, remeg a láb, liftezik a gyomor, de nem baj, hiszen utazunk… repülünk…

Aztán telik-múlik az idő és jön a személyzet, de az étel nem olyan finom, ahogy a kávé sem a megszokott minőség. A személyzetről kiderül, hogy arrogáns, türelmetlen mindenható. Az időjárás sem kedvez, meg-megrángatja a gépet, és most kezded kapizsgálni, hogy ez még sem olyan, mint ahogyan megálmodtad. Kezded megérteni, miért hozhattál csak egy kézi poggyászt a fedélzetre. Ez meg nem több, mint egy 55×435x25 centiméteres kis bőrönd, amibe alig fért valami. Az övedet nem kapcsolhatod ki, hiszen viharba került a gép.
Ég és Föld között vagy néhány rémült arc társaságában, de repülsz, majd néha zuhansz.
Ezt senki sem mondta Neked?
Pedig jó lett volna tudni, amikor elszántad magad a belsőd felfedezésére, igazi önmagad megismerésére, hogy a kívülről csodának tűnő extra külön gép, a legkényelmetlenebb fapados járat is lehet tulajdonképpen, kézi poggyásznyi bőrönddel, irányíthatatlan kormánnyal, csak szépnek mondható, de üres statiszta utaskísérőkkel, és a világ legveszedelmesebbnek hitt helyeivel…
De ne feledd: a felhők felett mindig süt a nap. Így van ez a Te gépeddel is, ráadásul ez tényleg az Air Force One :-)!
Amikor átadod ott Ég és Föld között az irányítást Istennek, akkor Ő felemeli a gépedet a felhők fölé, és megérted nincs többre szükséged a kis bőröndön kívül. Kicsatolod az övedet, felállsz, sétálsz egyet, már nem kell a személyzet, bármilyen szép is… veszel egy nagy levegőt és közben már nem is repülsz, szárnyalsz.

Történhet már bármi Veled, mert megérthetted a lényeget, és ilyenkor már semmi sem számít, már semmi sem ugyanaz, mint korábban volt, és ez így van jól.
Ez a rend.
A szívedbe pedig egészen új minőségű hála költözik…



