Viszont nem mindegy, hogyan választod magad: egóból vagy szívből. Amikor az egó választ, akkor dől borul minden körülöttünk. Erőből magamat választani nem tudom. Vagyis tudom, csak akkor nem lesz ez örömteli. Amikor így döntünk, akkor tapasztaljuk azt meg, hogy önzőnek, egoistának, gátlástalannak ítélnek meg minket. Ilyenkor mi magunk is elbizonytalanodunk és egy totális káosz közepén találjuk magunkat. Ilyenkor jön a megbánás és a visszafordulás…
A káosz alapvetően nem rossz, csak kell hozzá a tudatosság is. Amikor egy határozott rendben élünk, akkor ezzel fel is állítjuk a korlátokat magunk köré. Ez a rend ilyenkor körbe zár minket és távol tart azoktól a lehetőségektől, amelyeket el sem tudunk a kontrollált elmével képzelni.
Azt az időt éljük most pár éve már nagyon intenzíven, amikor ébredezik az emberiség. Érteni, tudni szeretnénk azt, hogy mi miért történt vagy történik velünk. Felismertük, hogy sokszor az, amire rátanultunk, nem is olyan jó nekünk.
Először ezt felismerve elkeseredünk, majd aztán valahogy szeretnénk kitörni ebből. És ez a pont a fontos most. Hogyan?
Ha nem erőből, az egó bátorítására cselekszünk, akkor hogy másképp?
Ezt felismerve, jogom van változtatni azon, ami számomra már nem jó, de ez igényel egy komoly önmunkát. Felrúgni az életet azért, mert szétfeszít a sok korlát, nem érdemes. Lépésről lépésre érdemes ebben is haladni.

Ebben a következő pont az, hogy a felismerések után, tudjam egészen konkrétan azt megfogalmazni magamnak, hogy mit is szeretnék. Sokszor blokkol az, hogy szeretnék mást, de nem tudom mit…
Javaslom szétbontani az életterületeket. Magánélet, család, aztán munka, karrier. Fókuszban legyen a testi egészség is. A különböző területeket szétbontva végezzük az önvizsgálatot. Rendkívül fontosnak tartom azt is, hogy ne kezdjünk mások hibáztatásába.
„ Ha anyám nem ilyen meg olyan lett volna…. Ha apám nem ezt vagy azt csinálta volna”… című gondolatoknak nincs helye ebben a folyamatban. Ezen a ponton már nem mutogatunk kifelé másokra, hanem befelé figyelünk, és ott dolgozunk.
Például az anyaság és nőiség megélése az egyik leggyakoribb téma nálam. Sokunk anyai mintája azon alapszik, amit anyától tanultunk. Akik a 60-70-es években születtünk, többször hallottuk azt, hogy teher az anyaság, hogy lemondásokkal jár. Valóban akkor anyának lenni és dolgozni, nem volt könnyű. A mi nagyszüleink megélték a II. Világháborút. Akkoriban anyának lenni pedig végképp hatalmas feladat volt. Családokat szakítottak szét, apák tűntek el, családok semmisültek meg… Ezek az információk pedig ott vannak a mi DNS-ünkben is.
Amikor anya az érettségit mellettünk tudta csak letenni. Vagy az a modell, hogy az apák nem igazán vesznek részt a gyerekek körüli teendőkben, olyan minták, amik követelhetik részünkről az áldozatot. A mai kor anyái már nem szeretnének lemondani semmiről. Időt szeretnénk a tornára, egy baráti kávéra, női körökre, táncra, kozmetikai kényeztetésre és így tovább.
Választhatom-e magamat úgy, hogy ezzel ne keltsek felháborodást a családban?
Hát ki? Valóban jó lesz annak a kisgyermeknek, aki ugyanebben a mártír energiában nő fel? Aki azt érzi majd, amit mi is, hogy miattunk kellett anyának lemondani, szenvedni stb…? Hogy anya szomorúsága, nehéz élete a mi felelősségünk?
Szerintem nem lenne jó. Én magam is rengeteget dolgoztam azon, hogy le tudjak válni az anyaság körüli kollektív tudati önfeláldozás energiáról. Pontosan tudom, hogy amikor bennem minden a helyén van, akkor a gyerekeim is ragyognak. És a felelősségünk ebben is rejlik.
A mai gyerekeket már nem lehet letenni egy sarokba és ott hagyni órákig, amíg anya éppen robotol vagy tanul. A mai gyerekek szeretetet jönnek tanítani, és pontosan képesek arra, hogy megtanítsák nekünk azt, hogyan válasszuk magunkat és hagyjuk őket szabadon fejlődni. Szabadon, de felelősségteljességgel… De ez már egy újabb téma…
Szóval, lehet magadat választani. Ez egy folyamat, ami a felismerésekkel kezdődik, majd a minták kidolgozása jön és lépésről lépésre a változások megélése a gyakorlatban.
Itt egy női mintát hoztam, de ugyanez igaz a férfiakra is. Bár a férfi sokkal hamarabb képes magát választani. Igaz a legtöbbször egóból, de ebbe sem ma megyünk bele…



