Egy csomó negatív, tehát tiltó, más szóval óvó-védő, tanító impulzus árad a gyerek felé, mert az életben maradáshoz, túléléshez meg kell tanulnia mit nem szabad, mert az életveszélyes.
Ezen a módon ösztönzik tanulásra, emlékek előhívására, figyelemre, méghozzá szerteágazó, ösztönös figyelemre kora gyermekkortól az embereket a természetes negatív érzelmek. Így szolgálják az életben maradást.

Így születnek meg a természetes, figyelemre tanító módszerből, amit kivétel nélkül mindig a halálfélelem indukál, az aggodalom, a pánik, a harag, a gyűlölet és az agresszió/erőszak. (Ezek az érzelmek a testben ugyanolyan kémiai anyagokként jelenek meg, mint a mérgek. Ezt ma már vérvizsgálattal egybekötött kutatások igazolják.)
Ez azt az egyszerű megoldó képletet hívja elő, hogy ha nem hagyjuk, hogy az érzelmeink, a kelleténél tovább uralkodjanak rajtunk, akkor ezeknek a mérgeknek lehetőségük van időben (!) kiürülni szervezetből. Tehát minden területen,érzelmi, gondolati, ergó testi szinten is felszabadulhatunk = regenerálódunk. (Ez kötelező is lenne, mert a változások erőszakos megakadályozása súlyos életet nem támogató következményekkel jár, pld betegséges, lassú reakció idő okozta vészhelyzetek, rossz helyzetfelismerésből fakadó téves reakciók, etc…)
A bármilyen természetes érzelmek pedig azok a fizikai, ösztönszintű válaszreakciók, amelyeket a bennünket érő impulzusokra, hatásokra, érzetekre adunk, hiszen az élet impulzus alapú.
Az egyéni érzelmi reakciók viszont komplikált (mert sok tényezős), bennünk létező réges-régi (de ma is érvényes, hiszen mi éljük meg), érzethalmazok újrajátszásai, a kornak, környezetnek és az egyéni lehetőségeknek megfelelően. Az újrajátszások minden időszakunkban kizárólag a mi sejtszintű beidegződéseinknek megfelelően játszódnak le.
Hogy mikor, hol bújnak elő belőlünk rejtett vagy épp csak fejlesztésre váró képességeink, újrajátszásaink, és hogy mely helyzetek, események okoznak számunkra nem természetes negatív érzelmeket, azt egy személyes traumatérkép mutathatja meg.



