Minden, az egyes ember, tehát a mindannyiunk által generált gondolat, érzelem és esemény vagy fizikai körülmény, ami nem támogatja a az egyén és azon közösségek (természet, család, baráti, munkahelyi körök, stb...) életben maradását, amelynek része, az rossz.
Mégis mi teszi lehetővé,hogy az az eszméletlen mennyiségű rossz, amit nap, mint nap generálunk még nem irtotta ki az emberiséget és a bolygónkat?
Akármennyire fáj is az igazság, mindezt alapvetően annak köszönhetjük, hogy túl kis pontok vagyunk ehhez.
Még akkor is, ha katasztrofális mértékben gyártjuk az ilyen dolgokat, akár önmagunk, akár a világ ellen csak úgy nagy általánosságban, akár a másik ember ellen.

Másrészt pedig annak köszönhetjük, hogy az Élet maga, tehát a Benned jelenlevő Élet is egy annyira sokrétű és összetett törvények alapján működő rendszer, ami egy idő - sok-sok hiba kijavítása - után egyszerűen kiiktatja a rendszerből azt, ami gátolja, akadályozza, vagy megsemmisíteni próbálja.
Legyen ez gondolat, érzelem, vagy esemény. Öntisztul.
Azt ne felejtsük el, - bár szinte szégyellem leírni, mert már annyian, és annyiféleképpen a szájába rágták mindannyiunknak, hogy az élet szeretet alapú - tehát, figyelem, megértés, együttérzés, gondoskodás ALAPÚ. Ami azt jelenti, hogy ezen a földön mindannyian szeretetfüggők vagyunk. Kötelező adni és kapni. Nem véletlenül.
Csak figyeld meg a tested, hogyan működik. Elég csak az alapjait látnod, és megérted, hogyan tart Téged, a Te sajátos életutad szerint életben.
Bár folyamatosan megnyomorítod a gondolati, érzelmi és eseményalapú hülyeségeiddel, mégis megtart, amennyiben egy kicsit is követed, amiket súg vagy pont üvölt neked. És amikor nem hallgatsz rá, akkor öntisztul. Tőled, tőlem, mindannyiunktól. Íme a büntetés.
Pszichés zavarok, szerencsétlenségek, betegségek sora.
Tehát miért is nem hallgatsz a legbensőbb érzéseidre?



