Ebből aztán a különböző egyének és közösségek közötti kölcsönhatások (állandó, automatikus, állapotközlő jelzőrendszer) révén mindenki válogat tetszik-nem tetszik (gondolati szféra), szeret-nem szeret (érzelmi szféra), vonzó-nem vonzó (fizikai szféra) alapon, a TÚLÉLÉS=ÉLETIGENLÉS=EVOLÚCIÓSAN HELYES VÁLASZ/TÁS alapján.
Például: Amíg életem nem veszélyes szakaszaiban mozgok, addig az öröklött és szerzett saját karakterjegyeimmel párhuzamosan futó közösségekhez, barátok, munka, munkatársak, és más közösségi szerveződésekhez vonzódok. Ismételni fogom azokat a formákat, amikkel azonosulni tudok (pld.: családi minták újrajátszása).

Ám vészhelyzeteknél, amikor nincs evolúciósan helyes megoldó modell előttem (nem tudom előszedni a családi emléktárból, vagy mert nincs, vagy mert le van tiltva, el van fedve, vagy ami van, az nem működik rendesen), akkor vagy kényszerűségből, jobb híján, megismétlem a veszélyes helyzeteket (betegségek, gazdasági válsághelyzetek, életveszélyes balesetek, stb... ).
Vagy, ha már sok veszélyhelyzetben voltam, kiélesedik az azt érzékelő képességem, és elkezdek segítő jellegű közösségekhez csatlakozni, kipróbálva az általuk ajánlott megoldóképleteket.
Mentálgenetikai eseménysoroknál, traumáknál elsősorban figyelek, tanulok, megérteni akarok.
Pszichogenetikai traumáknál olyan társakat, barátokat, közösségeket keresek magam mellé, akik már megbirkóztak ilyen helyzetekkel és meg tudom tanulni tőlük, le tudom másolni a megoldásul szolgáló mintát. Egyébiránt pedig megpróbálok elhatárolódni a helyzettől azzal, hogy a szöges ellentétét igyekszem megvalósítani.
A traumatérképed megmutatja mi alapján választasz, hogy evolúciós (közösségi és egyéni fejlődéstörténeti) feladataidat elvégezhesd.



