A szeretet és az etetés párhuzama kézenfekvő: egy anya azzal fejezheti ki leginkább szeretetét és törődését, ha szép nagyra hizlalja csemetéjét, míg a baba az evéssel és gyarapodással jelezheti vissza ugyanezt az anyjának. Persze a gyermek egy idő után kitűnően rátanulhat arra, hogyan manipulálhatja környezetét pusztán azzal, hogy megtagadja az ételt.
Egy válogatós gyermek akár az egész családot sakkban tarthatja, minden egyes étkezést kész rémálommá és szorongató élménnyé változtatva a szülők, az anya számára.

Az, hogy a legtöbb gyermek rajong az édességért abból fakad, hogy az édes íz preferálása velünk született, míg a sós ízt csak két éves korunk körül kedveljük meg. Jól példázza ezt, hogy a kellemes dolgokat később is ezzel a jelzővel ruházzuk fel, melynek gyökerei egészen az anyatej fogyasztásáig nyúlnak vissza: „édesanya, édeskettesben, mézeshetek, édenkert” stb.
Sokan nyúlnak csokoládéhoz és fagylalthoz, ha megnyugvást, vagy biztonságérzetet keresnek, vagy csupán vigasztalódásra vágynak – nem véletlenül.



