Aztán egy idő elteltével elhisszük, hogy valóban szerethetetlenek vagyunk. Elhisszük, hogy mások szeretetéért keményen meg kell dolgoznunk. Hisz saját magunkért nem lehet szeretni bennünket. Ha megnézzük, a legtöbb ember mindent megtesz azért, hogy mások szeretetét elnyerje. Álarcokat vesz fel, háttérbe szorítja saját szükségleteit, csak hogy mások elfogadják, szeressék.

A tudatalatt futó programjaink elhitetik velünk, hogy a világ rossz embernek tart minket, hogy kihasználnak, nem szeretnek, nem tisztelnek. Elhisszük, hogy amit teszünk úgysem lesz jó, hogy amit mondunk, úgysem hiszik el. Később már szinte el is várjuk a környezetünktől, hogy így viselkedjen velünk. Elvárásaink pedig természetesen megerősítést nyernek. Ha komolyabban a lelkünk mélyére nézünk, meglátjuk, hogy tulajdonképpen saját magunk nem szeretjük, és nem tiszteljük magunkat. Mert elhittük, hogy mi ezt nem érdemeljük meg.
Kaphattál sebeket egy párkapcsolatban, egy baráti vagy családi kapcsolatban. Életünk folyamán milliónyi bántó dolog megtörténhet velünk. Elutasíthatnak a szüleink, elárulhatnak azok az emberek, akiktől ezt a legkevésbé várnánk. Elhagyhat, megcsalhat a párunk. Főleg a párkapcsolatunk mutathat rá olyan sérüléseinkre, ami a legnagyobb fájdalmunk. Ettől kezdve elveszítjük a bizalmunkat, és inkább magányra ítéljük magunkat, vagy félünk az elköteleződéstől. Számtalan formája lehet lelki sebeinknek.
De mégis kérlek, ne nézz hátra. Ne engedd, hogy a régi fájdalmad uralkodjon feletted. Ha ezt teszed, ketrecbe zárod a lelkedet. Olyan leszel, mint a kalitkába zárt madár. Bár kinyitják a kalitka ajtaját, ő olyan hosszú időn át volt fogoly, hogy a szabadság már ismeretlen neki. Lehet, hogy a te lelked börtönének is szeretné valaki kinyitni az ajtaját, de hiába, mert te csak ott állsz, és azt várod, melyik irányból jön a veszedelem feléd.
Ha egyszer úgy döntsz, hogy megnyitod a lelked félelmeid ellenére, vállalva a kockázatot, hogy sérülhetsz, kiderülhet, hogy most minden másképp történik. Megtalálhatod önmagad.
Mert lehet, hogy éppen az a valaki, akitől most félsz, akiben nem bízol, akit nem mersz közel engedni magadhoz, az vezet vissza ahhoz, aki valójában vagy. Ő mutatja meg lelked valódi ragyogását, amely úgy csillog, mint a havasokon visszatükröződő napsugár fénye.
Kérlek, próbáld meg!



