A fenti kérdések nem afféle filozófiai okoskodások, hanem a létezésed minőségének meghatározó önfejlesztő lehetőségek, melyek nem mellesleg meghatározzák azt a folyamatot is melyben a vágyad valósággá transzformálódik. Ehhez meg kell találni magadban valamit ami túlmutat az ok és okozatiság kényszerítő erején. Ez pedig a Tudat.
Majd minden nyelvben és kultúrában ismert a közmondás: ki mint vet, úgy arat. Ez az egyszerű közmondás tulajdonképpen az ok és az okozat törvényére, vagyis a karma működésére utal. Minden cselekedetünknek megvannak a következményei, melyek az azt kiváltó tettek minőségével térnek vissza hozzánk. Egyszerű. Ha boldogságot, elégedettséget vagy bőséget eredményeznek másoknak, akkor az fog visszatérni hozzánk. Ha annak ellenkezőjét, akkor az. A visszahatás mindössze az idő kérdése.

A karmával kapcsolatban nagyon sokféle értelmezés létezik. A kvantumszemlélet megközelítése többszintű. Elismeri, hogy a legtöbb embert ez a törvény tart a végtelennek tűnő „körforgásban”, melyet szamszara néven említenek a keleti filozófiák és vallások. Ez azonban csak érme egyik oldala.
A karma mélyebb vizsgálata magában hordozza a Szabadság titkát is. Ugyanis elvezethet a tudatos döntéshozatal felismeréséhez. Az aki valójában vagy messze több mint az ok és okozatiság világára korlátozott személyiség. A keleti tanítások úgy nevezik: Önvaló, s ami bizonyos kvantumfizikai értelmezés szerint maga kvantummező végtelen lehetőségével azonos. A teremtő energia abból áramlik az érzékelés és értelmezés folyamatán, és a cselekedeteken keresztül a megvalósulás felé. Minden gondolat, érzelem és fizikai jelenség, és maga a világ is ebből ered.
Itt lép be a képbe a döntéshozatal. A legtöbb ember csak reagál a külső és belső világának hatásaira, s így a visszahatás is automatikus és reaktívvá válik. Ezzel feladja az egyik legcsodálatosabb és legkülönlegesebb ajándékát a létezésnek. A szabad döntés képességét. Amikor azonban valaki tudatára ébred a testi, gondolati, érzelmi szokásainak és az ahhoz kapcsolódó viselkedésmintáknak, akkor képes lesz Ő maga tudatosan dönteni, s nem egy automata program, amelyet személyiségnek hívunk. Amikor öntudatlanul reagálsz, akkor fel sem merül benned, hogy döntöttél, pedig megtetted. Átengedted az irányítást a karmádnak.
A múltban eredő cselekedeteink minden pillanatban elérnek bennünket. Az a törvény, hogy a visszahatás el fog érni. A kérdés viszont, hogy mit lehet kezdeni velük. Az emberek lelki – tudati érettségüknek megfelelően háromféleképpen élik meg a karma hatásait. A legtöbben nem tudatosan élik át a karma hatásait, és egyszerűen megfizetik az adósságukat. Ez lehet szenvedés vagy öröm, kellemes vagy kellemetlen tapasztalatok a múltbeli cselekedeteknek megfelelően. Ennek a szintnek a legfőbb jellemzője az öntudatlanság, és a nagyon lassú és fájdalmas lelki fejlődés.
A harmadik lehetőség paradoxnak tűnik, de a valódi lehetőséget ez rejti magában. A karma segítségével túljutni a karmán. Mint egy zen koan: „Saját kezünknél fogva emelni fel önmagunkat.” Hogyan lehetséges ez? Egyre több és több tapasztalatot kell gyűjteni a tiszta tudatosság állapotáról. Megélni azt a csendes teret, ami maga a kvantummező, mely téren, időn és anyagon túl létezik. Ebben az állapotban már nem létezik karma, mert az csak elme által létrehozott dimenzió (tér, idő, okozatiság) törvénye. A karma szövi át azt a látszólag elkülönült tudatteret, mely az időhöz kötött emlékek (vágyak és félelmek), valamint az abból kiinduló cselekedetek miatt érzi magát elkülönültnek. S ebből kiinduló cselekedetek azok melyek könnyen és örömtelien valósulnak meg.
Aki a jelen pillanatot tudatosan éli, az függetlenné válik lényének azon részétől ami a hatás - visszahatás törvényének van alárendelve. Tudatos alakítója lehet így a saját valóságának, nem pedig passzív elszenvedője a kozmikus hatásoknak és törvényeknek.
Így lesz a legerősebb megkötő erő a felszabadulás eszköze. A szenvedés vélt okozója pedig a siker, boldogság és béke okává válik. Így már érthetővé válik Swami Vivekananda a modern korszak egyik legnagyobb jógi megfogalmazása:
„A karma az emberi szabadság örök érvényesülése…”



