Tudatos döntés eredménye, hogy kapcsolatban élünk. Ha tisztában vagyunk szándékunkkal, pontosan látjuk, hogy ez mit kíván meg tőlünk. Ahogy a virágnak szüksége van az őt éltető vízre, ápolásra, úgy társunknak is szüksége van a vele való fizikai, érzelmi törődésre. Vajon Ismerjük e az őt foglalkoztató gondolatokat, érzéseket? Megérezzük e ki nem mondott kívánságait? Ha emlékszünk, milyen volt gyermeknek lenni és megosztani magunkat másokkal, belátjuk mennyire fontos örömet okozni párunknak. Hiszen mindannyiunkban él egy kis gyermek.

A párkapcsolati minta is gyermekkorban ivódik belénk. Ha férfi vagy, a mamád felé közeledtél először, ha nő vagy, természetesen a papádat szeretted volna meghódítani. Amikor először akartunk örömet okozni szüleinknek és azt visszautasították, ott tanultuk meg, mennyire tudunk szeretni. Sokszor tehát fatális tévedésekre épül a bizalom, amivel magunk és mások felé fordulunk. Saját bizalmatlanságunk rokkáján szövögetjük a másik megbízhatatlanságába vetett hitünket.
Kapcsolódó cikkek
Miért indul el a véget nem érő harc?
A kapcsolaton belüli etika mértéke attól függ, hogy mit engednek meg egymásnak a felek. Egy kis felejtés, egy kis elhallgatás és a kis fekete felhőcske máris ott csücsül a kevésbé etikus fél lelkében. Természetesen, a mulasztó fél fog pálcát törni saját maga felett. Ahhoz, hogy a kapcsolat alapja a bizalom maradjon, saját házunkon belül kell rendet raknunk. Egy kapcsolat soha nem a hibáztatás földjére született! Önmagunk értékességébe vetett hitünk kulcs a valódi bizalomhoz.
Mert felelősek vagyunk azért, akit megszelídítettünk. Mert egyszer már szerettük és elfogadtuk őt.



