Amikor beköszönt a mumus
A félelmeink velünk születnek. Minden emberben egy fajta védelmi funkciót töltenek be.
A pici babában 8 hónapos kortól beindul a szeparációs szorongás, ami a másik elvesztésétől való félelmet jelenti. A szülő elveszítése egyet jelent azzal, hogy elveszítjük a biztonságunkat. Miközben megfigyeljük a körülöttünk élőket, soha nem lehetünk biztosak abban, hogy nem követünk e el valamit, ami elég ok arra, hogy úgy döntsenek legfontosabb hozzátartozóink, hogy elhagynak bennünket.
Ez a félelem oly nagy bennünk, hogy sokszor kivetítjük gyermekkorban, aztán később is, felnőttként egy – egy tárgyra vagy személyre is.
Óvodáskorban összeadódik a gyermek saját fantáziája a szülő intelmeivel és azzal, amit lát
maga körül. Ha ilyenkor ijesztgetjük, hogy jön majd érte a zsákos ember, ha nem viselkedik jól, nagy szorongást ültethetünk el benne, hiszen még nem képes megkülönböztetni a fantáziát a valóságtól. Neki nagyon is lehetséges, hogy megtörténjen vele.
S mivel nem adtunk meg pontos időpontot, hogy mikor fog ez bekövetkezni, állandóan ott lesz benne a szorongás, hisz bármikor jöhet a zsákos ember.
Érdemesebb megnézni, mit szeretnénk mi elérni.
Talán azt, hogy ne legyen hangos? Vagy, hogy bújjon ágyba időben? Esetleg egye meg a főzeléket. Mitől fél ilyenkor a szülő? A szülőnek kell szembenézni saját félelmeivel, hogy aztán képes legyen kezelni a gyermekét.
Szorongás és fóbia kisiskolásként
A szorongásnak nincs tárgya, a félelemnek van.
Gyermekként félhetünk a doktor bácsitól, egy másik embertől, egy állattól és egy mások számára láthatatlan dologtól is.
Érdemes a gyermek adott értelmi szintjének megfelelően elmondani, nem alábecsülve a félelmét, hogy mi fog történni a doktornál.
Ne azt mondjuk, hogy nem fog fájni az oltás, hanem mutassuk meg a karján például, hogy fel tudjon készülni a fájdalomra. Nézd, megcsípem a kezemet, jujj, apának is fáj, látod. Mutasd a kezed, na így szúr a méhecske.

Serdülők szorongásai
A serdülő kor átmenet a gyerekkor és felnőtt kor között. Természetesen nő bennünk a felfedezni vágyás és a valahová tartozás igénye. Ne tiltsuk a fiatalt a dolgok megtapasztalásától, mert minél jobban tiltunk valamit, az annál édesebb lesz.
Ha mi tiltjuk, az neki azt jelenti, hogy félnie kell tőle.
Természetes, ahogy nő benne a kalandvágy, hogy túl akarjon menni a félelmein.
Ki fogja próbálni az adott dolgot. Helyette inkább a szülőnek azt kell tanítani, hogy vállalja a felelősséget azért, amit tesz.
Rejtegetve - titkolózva
Beszélgessünk róla!!!!!!!!!!!
A szülők feladata minden korban az, hogy megtanítsák a gyereküket, hogy merjenek beszélni a feszültségeikről. Létezik jó és rossz titok. A jó titok az, hogy nem mondom meg a nagyinak, hogy mit veszek Karácsonyra neki. A rossz titok pedig az, hogy mivel tudom, hogy nagyon aggódik értem a szülőm nem mondom el neki, hogy egy buliban láttam valakit, aki elvesztette az eszméletét és nekem kellett hozzá mentőt hívnom.
Szükségszerű leckéink
Szeretteim válasza elgondolkodtatásra késztetett. Vajon van e összefüggés felnőttkori félelmeinknek a gyerekkori tapasztalatainkhoz. Mostanra biztosan tudom, hogy nem válaszolhattak mást a szeretteim. Így egyeztünk meg, ez állt a szerződésben.
S hogy miért állítom ezt ennyire biztosan? Nos, mert ismerem a saját születési energiáim jelentését. Ezek a tapasztalatok elkerülhetetlenek voltak.
Ha nem kérem ezeket a leckéket, még ma is egy félős kisgyerek volnék, aki a sarokba bújva töltené az életét.



